Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

kon szüzeit, Balbi pedig először hozta el az Elba-parti néphez a költészetet.
Megállapítható tehát, hogy Balbi janusi egójának kialakítása átlépte Magyarország
határát, és a dicsőítő költészetben legalábbis közép-európai érvénnyel
bírt.
A költészet átköltöztetésének motívumát Balbi is kihasználja Vitéz Mihályhoz
írt 153. versében. Vitéz Mihály, aki maga is költő volt, s a „pelignumi
nectar”-hoz hasonló verseket költött, s akit orestesi barátság kötött Balbihoz,
képes volt elérni, hogy Apollón Pannóniába költözzön át, s akárcsak Janus
Pannonius esetében, ismét összekeveredjen az itáliai költészet vize a Duna
vizével: „Per te Pannonium migrauit Phoebus in orbem, / Mixtus et Aoniis
defluit Ister aquis.” A 118., szintén Vitéz Mihályhoz írt refrénes költemény a
veszprémi Helikon ormai alatt buzogó forrásnál kikötő hajó allegóriáján keresztül
mutatja be a költő révbe érkezését, s Magyarországot egyszersmind a
költészet antik honává avatja.
2. Ovidius maszkjában
Ovidius száműzetése és ehhez kötődő szövegeinek (Tristia, Epistulae ex
Ponto) irodalmi kultusza a hidegebb vidékre költöző humanistákat szinte
csábította az ovidiusi pozícióból való megnyilatkozásra. Erre kiváló magyarországi
példa az is, hogy Celio Calcagnini egy 1519 táján írt költeményében
valóságos ovidiusi száműzetésként vall a „szkíták” közt töltött időről, ráadásul
a száműzetés helyét Temesvárra teszi („Naso Tomos coluit, quod nunc
dixere Tomisvar”), s azt is közli, hogy Magyarországon őrzik a költő tollát. 19
Balbi, míg a magyarok és a közép-európai beszédmód számára új Janusként
próbált meg tündökölni, Itália irányába viszont szintén ovidiusi vagy ovidiusias
pozícióból beszélt. Erről tanúskodik tanítójához, Pomponio Letóhoz írt
verses episztolája (155.), mely tökéletesen ellentétben áll a Vitéz Mihályhoz
írt költemény (153.) Pannónia-képével. Balbi múzsája hallgat, mert Magyarországon
a római szent nektár helyett barbár folyamból kell innia:
Nil mirere meae diuturna silentia Musae
Pomponi, Latiae gloria prima lyrae.
Nam modo sacra tuo qui proluit ora liquore
Pannon, barbarico nunc leuat amne sitim.
Az egykori szent költő, Helikon neveltje kénytelen a jeges Dunával beérni, és
olyan mocsárból inni, melyben békák brekegnek, a babér helyett itt temetési
cipruság és alvilági tiszafa jut csak:
19
Vö. B. RÉVÉSZ Mária, Hozzászólás a magyarországi Ovidius-legendához, Antik Tanulmányok,
1961, 287–292.
38