Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

Viszont ez a közösség szűkebb is volt, mint a teljes magyar nyelvű (és még
szűkebb, mint a Magyarországon élő, különböző nyelveket beszélők) közössége:
felekezeti és regionális identitáshoz is kötődött. Ezekkel az egyre szűkebb
méretű csoportokkal való egyre nagyobb mérvű azonosulás, a Burke
szerinti „szolidaritás” létrejöttének és fenntartásának 28 implicit megnyilvánulását
tapasztalhatjuk Medgyesi Pál egyik prédikációjában.
A prédikáció 1657. június 24-én hangzott el Sárospatakon, miután a lengyelek
– bosszúból – egy héttel korábban Munkácsnál pusztítottak. „S hát ha
2-szor, a’ Kiken ez eset, gondolándod: ugy mint édes nemzeteden, söt szomszédidon,
s-még penig a’ legközelb valokon, kiknek veszedelmeknek füstit és
langjat innen lathattad; söt veled azon egy valláson lévö szerelmes Atyadfiain,
a’ kikkel egy Istened, egy Urad, egy Atyád, egy hited, egy keresztseged, egy
son kenyeren nevekedtél, terjedtél! Oda vagyon már ezeknek edes lakó
honnyok! […] De nem elég itt a’ puszta szánakodás, ez meg sirathatatlan nagy
romláson; hanem segélleni-is tartozunk, nyomorodott szegeny edes husunkat
csontunkat: a’ kiktöl lehet karral és kardal; a’ kiknek Isten adta, eszszel
tanacsal, értekkel, s-mindenek felett, sürü könyörgésekkel.” 29 Úgy tűnik, a
gradatiót alkalmazó szövegben felsorolt közösségek nemcsak nagyságukat
tekintve szűkülnek, hanem a beszélőhöz térben is egyre közelebb állóként
jelennek meg („nemzeteden”, „söt szomszédidon”, „s-még penig a’ legközelb
valokon”), illetve érzelmileg is fontossági sorrendbe rendeződnek.
A nemzet határainál tehát szűkebb a területi, illetve a vallási azonosság,
de Medgyesinél itt ezek tűnnek fontosabb és szorosabb közösségteremtő tényezőknek.
Az aggodalom miattuk a legnagyobb, hiszen a térben is közel
lévő, Patakkal közel szomszédos Munkács környéki protestáns lakosságot
érte a pusztítás. A 17. század második felének egyik legmeghatározóbb magyar
református prédikátora tehát olyan kollektív önszemléletet jelenít meg,
amelyet a Peter Burke által említett közösségformáló elemek közül elsősorban
a felekezeti és a regionális öntudat alakított, és csak ezek után következett
a nemzeti. 30
III. A magyar szakirodalom
a felekezetekhez kötődő nemzettudatról
A 17. század második felének irodalmát vizsgálva talán Bán Imre fogalmazta
meg legerőteljesebben azt, hogy felekezetekhez kötődő nemzettudatot kell
feltételeznünk. Bán – a 16. századi reformátori hagyományhoz kötve – az
anyanyelvű műveltség meghatározta puritán nemzettudatot mutatta be. Szólt
28
Vö. BURKE, Languages and Communities…, i. m. (8. jegyzet), 6. L. még TÓTH,
Bírák könyve…, i. m. (1. jegyzet).
29
MEDGYESI, Igaz Magyar-Nép negyedik Jajja s-siralma […], Sárospatak, Renius
György, 1657 (RMK I, 922), B3v–B4r. (Kiemelés tőlem.)
30
Vö. BURKE, Languages and Communities…, i. m., 6.
201