Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

házáról szól. A költő Hercules hangján szólal meg, és házából a tiszta Hylas
(aki Hercules fegyverhordozója és fiúszeretője volt) kedvéért kiebrudalja a
nőket:
Alcidae sacrata domus! procul omnis abesto
Foemina, castus Hylas limina nostra petat.
Hercules nemcsak az ismert világot bejáró, számos veszéllyel megküzdő hős
pozíciójából válhatott egy vándorhumanista jelképévé, hanem az erotikus
költészetben is, hiszen Beccadelli óta Hylas neve a neolatin költészetben is
azonossá vált a fiúszerelem motívumával. A De deo somno című epigramma
(143) vádbeszédszerű hangja, melyet a költő az álomhoz intéz, már egyértelműen
a viszony testiségére helyezi a hangsúlyt: „I procul atque thoros agita
sine amore tepentes, / Longaeuique petas frigida membra senis. / Te propter
iuncti totiens soluuntur amantes, / Te propter Veneris foedera rupit Hylas.”
Ez a költemény Beccadelli hasonló epigrammáját idézi: „Venit Hylas, sed
dormit Hylas, dormitque, bibitque / Endymion somno, corpore verus Hylas.”
(34.) 20
A költő Vitéz Mihály, Balbi barátja, egyesek szerint Balbi catamitusa
volt. 21 Ez utóbbit a versek alapján nem lehet egyértelműen alátámasztani, az
viszont kétségtelen, hogy a herculesi énnel kódolt szerelemtípushoz Balbi
130. verse alapján volt köze. A 130. episztola szerelmi tárgyú, narratív vers,
mely miután beszámol Amor és Venus jelenlegi kegyességéről, jelzi, hogy
míg Vitéz immár a szőke Hylasnak örül, addig neki megadatott a barna Iollas:
„Est tibi flauus Hylas ardor, mihi fuscus Iollas; / Ille tibi sensus abstulit, iste
mihi.” A költemény aztán tibullusi módon idézi fel a szerelmi elégia két konvencióját
is, előbb a paraclausithyron motívumát, majd az álomért hiába fohászkodó,
ágyában hánykolódó szerelmes tipikus alakját:
O quotiens posui (dulce est meminisse malorum)
Ante fores dura flebile corpus humo.
O quotiens uacuo prostratus uterque cubili
Noctem perpetuis traximus in lachrymis.
Végül az erotikus játszadozás és a szerelmi költészet játékosságának összejátszása
következik:
Ac nunc deliciis fruimur sine fine beatis;
Ducimus optato tempora colloquio
Oscula carpuntur, lepidi cantantur amores,
Tractantur facili dulcia plectra manu.
20
Michele NATALE, Antonio Beccadelli detto il Panormita, Caltanisetta, 1902, 121.
21
„Iste Michael Vitezius verisimile H. Balbi catamitus erat.” L.: Hieronymus Balbus.
Poet, Humanist, Diplomat, Bischof…, i. m. (9. jegyzet), 148.
40