Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

cselt eszelt ki, és azért, hogy a császár elméjét próbára tegye, felvetette a császárnak,
hogy fölajánlja összes magyarországi jószágait a kincstárnak, cserébe
pedig „valamely egyenértékű hercegséget kér a német birodalomban, vagy
az ausztriai ház örökös tartományaiban.” 46 A vád Rákóczi ellen az volt, hogy
ő maga robbantotta ki a hegyaljai felkelést („Rákóczi tudója és táplálója volt
jobbágyai föllázadásának”), ezt azonban csak a „bősz ellenség,” Kinsky
terjesztette, 47 a császár ugyanis nem adott hitelt a híreszteléseknek, és Kollonich
révén a következőket válaszolta Rákóczinak: „A császár kedvesen vette
lojális ajánlatát; minthogy azonban sem a német birodalomban, sem az örökös
tartományokban nem bír a császári kamara a Rákóczi ház nagy kiterjedésű
uradalmainak megfelelő javakkal: azért őfölsége nincs abban a helyzetben,
hogy a felajánlott cserét elfogadhatná. Egyébiránt, még ha abban a helyzetben
volna is, saját érdekei tiltanák e cserét: mert több hasznos szolgálatot
várhat a fejedelemtől őfelsége Magyarországon, mint bárhol másutt.” 48 Hogy
miért volt szüksége Thalynak erre a furfangos Rákóczira, akit többek között
a már említett „bősz ellenség”, Kinsky kedvence, Marsili figyelmeztetett az
ellene készülő csapdára? Semmi másért, mint hogy bebizonyítsa: II. Rákóczi
Ferenc nem II. Apafi Mihály: „Terveinek ilyetén »kijátszását« a főminiszter
[Kinsky] fölötte zokon vevé Rákóczitól; mert élesen bosszantá őt, hogy vele
oly könnyűszerrel el nem bánhatott, mint szegény, ügyefogyott II. Apafi Mihállyal,
kit ugyanezen időtájban erdélyi trónörökösödési igényeiből és családi
jószágaiból egy kis ráijesztéssel szépen kiforgatott. II. Rákóczi Ferenc keményebb
ember volt!” 49 No, de ez az ötlet sem Thaly saját találmánya, hisz Vallomásaiban
a fejedelem maga hasonlítja össze helyzetét az ifjú Apafi sorsával,
mintegy kontrasztként kiemelve azt, hogy vele nem sikerült úgy elbánnia
Kinskynek, mint Apafival: „A miniszter [Kinsky] nehezen viselte el önhitt
46
THALY, II. Rákóczi Ferenc…, i. m., 268–269.
47
Valójában Vaudemont herceg a császárnak küldött jelentéseiben feltételezte azt,
hogy a fejedelem és más nemesek részt vettek a felkelés előkészítésében. A császár
válaszában titoktartásra kötelezte a herceget, annál is inkább, mivel Rákóczi Bécsbe
érkezett, hogy hűségét a császárhoz ezáltal is bebizonyítsa, és elhárítsa magától azt
a gyanút, hogy ő is részese volna a felkelésnek. Lásd: KÖPECZI Béla, II. Rákóczi
Ferenc és a hegyaljai felkelés = A hegyaljai felkelés 1697. Tanulmányok a felkelés 300.
évfordulójára, szerk. TAMÁS Edit, Sárospatak, Rákóczi Múzeum, 2000 (Sárospataki
Rákóczi Múzeum Füzetei, 36.), 37.
48
THALY, II. Rákóczi Ferenc…, i. m. (44. jegyzet), 270–271. Thaly valójában Rákóczi
Vallomásaiból idéz: „A császár nagyon is kegyes lélekkel fogadta javaslatomat, mivel
azonban mégsem lehet találni sem a birodalomban, sem pedig a többi örökös tartományában
a kincstár felügyelete alá tartozó olyan uradalmakat, melyek egyenértékűek
az én örökös birtokaimmal, ezt nem fogadhatja el, de még ha találnának is,
saját érdeke tiltaná meg, mert több szolgálattételt remélhet tőlem Magyarországon,
mint másutt.” RÁKÓCZI, Vallomások, i. m. (45. jegyzet), 85.
49
THALY, II. Rákóczi Ferenc…, i. m., 271. Thaly könyvének 1889-es, második kiadásában
is megismétli a történetet, csupán annyit tesz még hozzá: „Kinsky miniszterelnök
kedvencét: a jeles római régiségbúvár és vízi-építész hadmérnök ezredes Marsili
gróftól […]” (335.)
264