Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

„Én nem ítélem, úgymond, hogy ez értelemben való külömbség oly nagy dolog
legyen, hogy az attyafiúi szeretetet felboncsa és ezért botránkozással az
Ecclésiában nagy háborúság indítassék.” 5 „Érdekes, hogy Méliusz későbbi
írásaiban is milyen nagy előszeretettel tért ki erre a spekuláció határán mozgó
kérdéskörre.” 6 „Arról a Szentírás nyílván bizonyságot tesz, hogy az üdvösség
és az örök élet tökéletességébe csak a test föltámadása után jutunk; hogy
viszont a boldog lelkek addig hol és milyen állapotban vannak, s az ahol vannak,
nevezhető-e már mennyországnak vagy nem, erről a kérdésről nincs világos
bibliai kijelentésünk, itt tehát a kegyesek nézetei szükségképpen mindig
eltérőek lesznek – közös keresztyéni és bibliai alapokon is – egymástól, s az
emberi »curiositas« a kelleténél merészebben is érvényesülhet.” 7
A szöveg Sztárait jelölte meg ellenfélnek, 8 aki azt a nézetet védelmezte,
hogy a hívők lelke a halál után az örök üdvösség helyébe jut. Ez a teológiai
tanrészlet közvetlenül érintkezik az úrvacsorai tanítással, a bibliai antropológia
területével, az időszemlélet kérdésével, s a váltság tanával is, s így szervesen
épül bele az 1560-as évek elejének tanrendszerébe. Vagyis elhelyezhető
Melius teológiájának különböző területein a lelkek túlvilági sorsának kérdése,
így a 60-as évek elejére kiteljesedő lutheránus-helvét úrvacsora vitába, az
Arany Tamás tévelygéseit tárgyaló vitairat téziseibe, a Krisztus két természetének
az egymáshoz való viszonyát tárgyaló communicatio idiomatum tanába,
s a meliusi teológia egyik kulcskérdésébe, a szótériológiába is bekapcsolható,
s maga a szöveg is kapcsolja a Váltságról szóló fejezettel.
A korabeli eszkatológiai nézetekkel összevetve e tanítás a purgatórium és
a lélekaluvás tana között helyezkedik el, mintegy mindkettővel vitába szállva,
s így egy sajátos álláspont képviselőjeként. Melius szerint a lelkek sem nem
búdosnak („Eusebius Constantinus életében is tanúsítja, hogy a hitványok
lelkei a sírok körül bolyonganak, képmásnak, árnyképnek nevezzük ezt” 9 ),
sem purgatóriumba nem mennek, de nem is látják az Atyát még színről színre,
hanem várják Ábrahám kebelén az üdvözülésüket. A lelkek még el nem
vették valósággal a boldogságot, hanem a paradicsomban várják. 10
5
KÁROLYI Péter, Az halálról, feltámadásról és az örök életről hasznos és szükséges
könyvecske […], Debrecen, Komlós András, 1575 (RMNy 378), Z3r.
6
NAGY Barna, Méliusz Péter művei – könyvészeti és tartalmi áttekintés, különös figyelemmel
most felfedezett műveire s a forráskutatási feladatokra = A második Helvét
hitvallás Magyarországon és Méliusz életműve, Bp., Magyarországi Református Egyház
Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1967 (Studia et Acta Ecclesiastica, 2), 218.
7
RÉVÉSZ, Méliusz és Kálvin… i. m., 45.
8
Az 1560 és 1564 között Gyulán lelkészkedő Sztárai akár szóban is összecsaphatott e
kérdésben Meliusszal, s valószínűleg elveszett kéziratos formában terjesztett műve,
melyben Meliust megtámadja.
9
SZEGEDI KIS István, Theologie sincerae loci communes de Deo et homine, Basel,
1585, 239–243. (ÓBIS Hajnal fordítása.)
10
MELIUS Péter, A lélek könyve, Debrecen, Török Mihály, 1562 (RMNy 184),
XXVI.
63