Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

(hitigazságok), s az ezek alapján megállapított közhelyek (loci communes),
amelyek alapján a magyarázott igéből levezetett tantételek bizonyíthatók
és applikálhatók, teológiai tekintélyüket a Szentírásban feljegyzett Igétől
nyerik.
Az Elöljáró beszéd apologetikus gesztusaiból árad Medgyesi meggyőződése,
hogy igehirdetése az Igéről tesz tanúbizonyságot, minden megnyilvánulása
a lelki élet megjobbítását szolgálja, s visszavezethető a Szentírás szavaira
és azokra a kanonikus nyilatkozatokra (egyházi hitvallások, katekizmusok,
hittételek), melyeknek a tekintélyét a Szentírás adja. „Fel-tött
czélunk, hogy Isten Lelkének vezérléséből minden Sz. Írási helyből praxist,
életönknek jobbetására valót hozhassunk-ki: tudván azt, hogy az életnek
meg-jobbétása és az ő akarattya szerént való élés, egyáltalán-fogva szükséges
az idvességre”. 68
De vajon a puritánusokkal vitázó Geleji Katona ne lett volna híve az Ige
által megelevenített igehirdetési gyakorlatnak, a tervszerű neveléssel szorgalmazott,
a gyülekezeti szempontot hangsúlyozó lelki életnek? Aligha van ez
így. Számolnunk kell azzal, hogy a homiletikai vita – és annak stílusa – nem
független az egyházszervezési, egyházpolitikai ügyekben (a presbiteri egyházigazgatási
rendszer kapcsán) 1646 óta nyilvánvaló súlyos nézetkülönbségektől.
69
68
Uo., §§4r.
69
Medgyesi egyik megfogalmazásából – „Régen Pápistásbak hát, s-Pogánybak az ulta
az emberek a’ miulta így praedicállunk?” (§§2v) – arra következtethetünk, hogy a
puritánusok ellen forgalomban volt az a vád, hogy prédikálási szokásaik hatására
sokan „pápistábbá” vagy „pogányabbá” váltak, mint korábban voltak. A szidalmazások
hátterében végső soron alighanem az egyházszervezetről vallott eltérő egyházpolitikai,
egyházkormányzati nézetek ütközése áll; erre céloz Medgyesi, leleplezve az
ellenfél valós érdekeit: „vagy talám az Catechesisi Tanétások, nyelvünkön való
Scholák, Presbytérium, Házi Ecclesiák, etc. bé vételére való nagy óhajtozások, törekedések
hoznák e’ féle Pápasságot, és Pogányságot?” (uo). A presbitériumokért
folytatott küzdelem fontos állomása volt a Dialogus politico-ecclesiasticus (Bártfa,
Klöss, 1650 [RMNy 2309]). Előszavából kitűnik, hogy a könyv Rákóczi Zsigmond
parancsára íródott 1649 szeptemberében. Geleji Katona István a szatmárnémeti zsinat
(1646) határozatai alapján elvben ugyan helyeselte a presbitériumok működését,
ám felállításukat főképpen II. Rákóczi György tiltakozása miatt mégsem rendelték
el. Lórántffy Zsuzsanna és Rákóczi Zsigmond azonban magyarországi birtokaikon
folytatni kívánták megkezdett reformjaikat, ezért bízta meg Zsigmond herceg
Medgyesit az irat megszerkesztésével. A Doce nos orare előszavában Geleji Katonával
folytatott homiletikai vita hátterében ott húzódik egyházszervezeti, egyházjogi
nézeteik különbsége miatti kölcsönös neheztelésük is. Ebből a szempontból lényeges,
hogy 1649-ben Gyulafehérváron Geleji Katona kiadta az úgynevezett Geleji-kánonokat
(RMNy 2260). Ezeket az 1646. június 10-én tartott szatmárnémeti zsinat
határozatainak értelmében állította össze a magyarországi és erdélyi egyházak uniójának
érdekében.
188