Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

felekezeti jellegű értelmezése is, melybe mégsem foglaltatik bele az egész magyar
nemzet, ugyancsak Filepszállási Gergely imáiból értesülünk. Az alábbi,
többes szám első személyben megszólaló imarészlet arra utal, hogy a nemzet
mellett megképződni látszik két, egymástól élesen különböző, a nemzetnél
kisebb (lényegében azon belül lévő) közösség. „Gyogyitsd-meg Ur Isten nemzetünk
közt lelki bélpoklosságokban fetrengö Naámánokat (2 Reg. 5), kik a’
lelki Sidoknac (az Evangelicusoknac) (Rom. 2. 28, 29) veszedelmekre élesitic
elméjeket és fegyvereket, támasz ö köztök igaz lelkü Gamalieleket (Actoru(m)
5) 61 hogy a’ voxolásban nézzenek Istenre […] ismérjék-meg a’ lelki Sionnac
Istenét, hogy még mivellünk tö[r]edelmes léleckel, és keserves szivel […] csak
tenéked és nem az idegen Isteneknec áldozzanac.” 62 A mindeddig szinonimaként
használt nemzet és lelki Sidok kifejezés tehát ebben az imában elválik
egymástól, hiszen az utóbbiak nem vállalhatnak közösséget lelki bélpoklosokkal.
Számunkra Filepszállási magyarázata teszi izgalmassá a kérdést: a lelki
Sidok közössége az Evangelicusoknac, vagyis korabeli szóhasználattal az
evangéliumi hitű reformátusoknak felel meg, tehát felekezeti irányba mozdítja
el a lehetséges közösségértelmezést. Az ima címe („Reggeli Könyörges melyben
az hivek lelki jokat suplicálnak Istentül”) alapján is értelmezhető úgy az
ima, hogy a tényleges hivek azonosak a’ lelki Sidokkal, az Evangelicusokkal, és
különböznek a bélpoklos Naámánoktól. Tehát e distinkcó alapján arra lehet
következtetni, hogy miként a „lelki Sido[sággal]” csak az „Evangelicusok”
(mint igaz egyház) feleltethető meg, az Úr csak az ő „lelki Sion[juk] Isten[e]”,
úgy a kötet többi olyan imája is, mely a „Magyar Sion”, „Magyar Izrael” és
hasonló identifikációs trópusokat felhasználva hangzik többes szám első személyben,
talán ugyancsak egy, az Anyaszentegyháznál és az e kifejezéssel másutt
is szinonim nemzetnél kisebb, igaz hitű közösség nevében szólal meg.
E megállapításnak azért van tétje, mert a zsidó–magyar sorspárhuzam közösségi
önreprezentációként történő markáns működtetése – jelen tudásunk
szerint – a kora újkorban elsősorban a protestáns imádságokra és más szövegekre
volt jellemző. Emellett alakult ki fokozatosan egy ettől eltérő jellegű
katolikus eszmerendszer, közösség- és nemzetértelmezés. 63 A történelmi parallelizmus
toposzát használó katolikus szövegek egyrészt talán ritkábbak
voltak, másrészt, mivel elsősorban csupán bizonyos prédikációkban (például
Pázmány Péter), illetve eposzban (Zrínyi Miklós) tűntek fel, talán kevésbé
tudtak úgy hozzájárulni a római katolikusok közösségi önmegjelenítéseinek
alakításához, mint az elterjedtebb, széles körű használatra szánt protestáns
imádságoskönyvek könyörgéseinek többes szám első személyű önreprezentációs
mintái. (Egy, a különböző felekezetek vonatkozó szövegeit – és ezek leg-
61
„Felkelvén azonban a tanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliel, az egész nép
előtt tisztelt törvénytudó, parancsolá, hogy egy kis időre vezessék ki az apostolokat.
És monda azoknak: Izráel férfiai, vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben,
mit akartok cselekedni!” (ApCsel 5, 34–35.)
62
FILEPSZÁLLÁSI, Praesidium…, 120–121. (Kiemelés tőlem.)
63
TÜSKÉS–KNAPP, Magyarország – Mária országa…, i. m. (32. jegyzet).
210