Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

vében történő panaszáradata közben 19 történik meg. E grammatikai azonosulás
már rendkívül meghatározó eleme sok, jórészt zsoltárszövegekre és egyéb
bibliai, főképp ószövetségi könyvek textusaiból építkező kora újkori imádságoskönyvnek.
A deuteronomista teológia alapján működő és a zsidó–magyar sorspárhuzamra
építő, elterjedt kora újkori történelemértelmezés szerint 20 (melyet a
16. századi költészet több éneke és például Károlyi Gáspár Két könyve kapcsán
már alaposan vizsgált a szakirodalom) 21 a nyomorúságok, szenvedések
Isten büntetései a közösség bűnei miatt. Ahogy a nemzet romlásának siratása,
úgy a közösség nevében gyakorolt penitenciatartás is a prédikátor feladata,
aki a „»vétkes közösség szószólójaként pártfogóan közbenjár egy fensőbb
hatalomnál«. Ezért olyan kettős természetű, szakrális és profán szöveget
(nemzeti imát, illetve jogászi védőbeszédet) alkot meg, amely által »egy közösség
nevében és érdekében szószólóként közbenjár, hogy kiengesztelje Istent.«”
22 A prédikátor azonban – szerzőként – közbenjáró, többes szám első
személyű könyörgésével egyszerre a közösség számára is újramondható imaszöveget
ad. Ám az ilyen imádságok, imádságoskönyvek kevéssé kerültek a
kutatás középpontjába, pedig – a fejezet elején jellemzett grammatikai mű-
19
„Meg-cselekedte az Vr, a’ miket meg-gondolt, meg-tellyesitette fenyegetö szavát,
mellyel az ö szolgai által sokszor meg-fenyegetett; nem kedvezett az Vr, hanem
meg-vidámitotta mi rajtunk az ellenséget, fel-emelte szarvát a’mi gyülölöinknek.”
(KÖLESÉRI, Bánkódó…, i. m., Q4r = FAZAKAS, „El-távozott…”, i. m., 114.)
E mondatot követően fordul az imádkozó az idézett aposztophéval a közösséghez,
panaszra, sírásra szólítva fel őket, amit aztán többes szám első személyben maga
végez el.
20
L. pl. Thomas HIEKE, Hallgatni istenkáromlás volna – a panasz fenomenológiája és
teológiája az Ószövetségben (ford. MÁRTONFFY Marcell), Mérleg, 1999/4, 387–388;
André LACOCQUE, „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” = Paul
RICOEUR–André LACOCQUE, Bibliai gondolkodás (ford. ENYEDI Jenő), Bp.,
Európa, 2003, 311–349 (itt: 319); Paul RICOEUR, A panasz mint ima = uo., 351–383
(itt: 371–372). A 16–17. századi Magyarországra vonatkozóan l. BENDA 1937, 40–64;
ŐZE, „Bűneiért bünteti…”, i. m. (1. jegyzet).
21
BENDA 1937, 56–62; KÁROLYI Gáspár, Két könyv […], Debrecen, Török Mihály,
1563 (RMNy 192). Modern kiadása: Károlyi Gáspár, a gönci prédikátor, vál., s. a. r.,
utószó, jegyz. SZABÓ András, Bp., Magvető, 1984, 7–145. KATHONA Géza, Károlyi
Gáspár történelmi világképe, Debrecen, Városi Nyomda, 1943. L. még a 66–68. jegyzetet!
22
DÁVIDHÁZI Péter, A Hymnus paraklétoszi szerephagyománya, Alföld, 1996/12,
66–80. Ugyanez megjelent: uő, Per passivam resistentiam. Változatok hatalom és írás
témájára, Bp., Argumentum, 1998, 102–123. Kora újkori vonatkozásban idézi:
SZILASI, Hajlam a búra…, i. m. (17. jegyzet), [5]. Makkai László hasonló nézőpontból
fogalmazta meg az alábbiakat, éppen egy imádságoskönyv, SZÖLLŐSI Mihály
Bujdosó magyarok füstölgő csepüje című műve kapcsán: „Az igazak vallják itt meg a
hamisak bűneit, de nem farizeus módra mutogatva a bűnösökre, hanem vállalva a
közösség sorsát. […] A szenvedő néppel való teljes szolidaritás, a vele együtt szenvedésre
való magaelszánás a magyar puritanizmusban mint történetszemlélet és életprogram
egyszerre született meg.” MAKKAI, A magyar puritánok…, i. m. (2. jegyzet),
345.
198