Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

űn megvallásának retorikai mintája, ezeket az imádságokat a megfelelő táblázat
megfelelő ágrajza alá kell beírnia a tanulónak. 45 (Erre a „jegyzetfüzetre”
még visszatérek.)
A „könyörgésnek mesterséges Ékesgetések által való Terjesztési” a zsoltárokból
vett példákkal válnak szemléletessé. 46 Az itt tárgyalt (főként) pragmatikai
alakzatok feltalálása (inventio) akkor lesz sikeres, ha az imádkozó –
hosszú tanulás árán – e retorikai szempontok alapján már feldolgozta, majd
emlékezetébe véste a Zsoltárok könyve szövegművét. 47
Az ajánlott módszer világos: a tankönyv használója, a lelkész vagy a tanult
kegyességgyakorló, aki imádságszerzésre készül, „a’ Sz. Írást gyakran olvassa,
s-szoktassa magát a’nak szollásához, az Út-mutatásokban avagy Táblákban
lévő fő-fő Részekhez és Tzikkelyekhez illendő s-azokra tartozó példákban”.
A retorikai felépítésük és teológiai tartalmuk szerint összegyűjtött,
rendszerezett és emlékezetbe vésett szentírási imádságok mintájára kell és
lehet a kegyességgyakorlónak saját imádságokat készítenie: a puritánus építőirodalom
céljának megfelelően az így szerzett könyörgések nyelve bizonyosan
közel marad a Szentírás nyelvéhez, így az imádság az igaz hitvallók közösségéhez
kapcsolja a kegyességgyakorlót.
A könyörgés megalkotása szempontjából Medgyesi úgy is tekint a Szentírásra,
mint szövegtárolóra, amely praktikusan segít megválaszolni a „Mit
45
„A’ Sz. Írást gyakran olvassa, s-szoktassa magát a’nak szollásához, az Út-mutatásokban
avagy Táblákban lévő fő-fő Részekhez és Tzikkelyekhez illendő s-azokra tartozó
példákban”. „Melly végre az Út-mutatásoknak Tzikkelyei után mindenütt, jó darab
puszta papyrossat hagyon, hogy mikor az Bibliát olvassa, a’ mit az olvasás közben
hová-valónak esmérend lenni, mindjárt oda jegyezhesse, mint példának okáért, ha
az Jób Könyvének 9-dik Részét kezdi olvasni, ottan mindjárt az 1, 2, 3, 4, 5. etc. versekből,
az Isten nagyságának, hatalmasságának, méltóságos voltának leírását az Könyörgésre-való
Út-mutatásnak első Tzikkelye, úgy mint az Istennek Meg-szóllétása alá
írhattya. Így Dániel 9-dik részéből, az Bűnről s-méltó Büntetésről-való Vallás-tételnek
Tzikkelyei alá, válogatott szép példákat az 5, 6, 7, 8. etc. versekből”. Uo., D1v–D2r.
46
„A’ helyessen-valo Által-menetelek avagy Lépések eggyik Részből másikba”. „A’
Fel-kiáltások” (Zsolt 31, 19; 119, 103; Róm 7, 24). „A’ Kérdések” (Zsolt 77, 7–8). „A’
Választások avagy ohajtások” (Zsolt 119, 5). „A’ Fogadások és Ígéretek” (Zsolt, 51,
12, 14–15; 119, 33–34). „A’ Kettőztetés” (Zsolt, 94, 1–2). Uo., F3v–F4r.
47
„És többek e’ félék, mellyeket az áhétatos szív könnyen feltalál: s-e’ végre én el-hittem,
hogy nagy segéd olvasottnak és gyakorlottnak lenni az Soltárokban, mert Dávid
más egyebek felet igen fel-gyúlt indulatú és felette fő ez dologban”. Uo., F3v–F4r.
Erre az utalásra BARTÓK István is felhívta a figyelmet. „Sokkal magyarabbúl szólhatnánk
és írhatnánk”. Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1630–1700 között, Bp.,
Akadémiai, Universitas, 1998, 173. A hozzászoktatás és a tanulás elengedhetetlen,
akár a gyermekeknek az anyanyelvet, úgy kell az imádkozónak elsajátítania az imádságnak
a Szentírásban feljegyzett tiszta módját: „szoktasd valamelly jó könyörgő
Könyvhöz magadat, és a’ból végy elmédben olly könyörgést, a’ melly buzgóságodhoz
és szükségedhez legalkalmatosabb légyen”. „A’ Gyermekek nem tanulnak tökélletesen
szólni egy vagy két hólnap alat: mentül inkább mi nem kiálthattyuk tökélletesen
s-magyarán Abba Atya, hirtelen”. Az istentisztelet tiszta formájaként
hittel imádkoznunk nehéz, éspedig antropológiai adottságunk, bűnös természetünk
miatt: „minden jó dolog nehéz nékünk a’ mi veszettségünk miatt; és a’ könyörgés
minden szent gyakorlásnál nehezebb”. MEDGYESI, Doce nos orare, i. m., I2r.
180