Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

nak igéjével való ékesen szólás” elsajátítása volt: „az anyatejjel együtt tanulni
meg az Atya nyelvét”. 57
Tudjuk, hogy a kora újkori szótárirodalomban meghatározó szempont a
lingua regulata megteremtése, valamint a latin ciceroniánus purizmus vagy az
anyanyelvi purizmus elérése. Ehhez hasonló törekvés figyelhető meg a 17.
századi kátéirodalomban: a vallástanítás biblicitása a cél (eszerint a hitélet
tisztasága attól függ, mennyire jut érvényre a vallástanításban, az imádságban
és az igehirdetésben az írott Ige). A Heidelbergi Káté hazai kiadástörténete
Szárászi Ferenc 1604-es kiadása óta azt mutatja, hogy a fordítók és a
kiadók a kátéban a Szentíráshoz igazodó nyelvhasználat elsajátítására alkalmas
irodalmi médiumot láttak. A vallástanítás biblicitása tételesen kifejezést
nyert Apácai respondensi előadásában is az utrechti egyetemen. Saját tételeinek
bemutatásakor a nyolcadikban kijelenti, hogy a legtökéletesebb egyházi
igazgatás Isten igéjében található meg (a helyes egyházi rendtartás bibliai
alapokon építendő ki; itt Medgyesi 1650-es Dialogus ecclesiastico-politicus
című munkájával egybehangzóan a presbiteri rendszerről van szó). A kilencedik
tételben Apácai azt állítja, hogy a legtöbb református egyházban, így a
magyarországiban és az erdélyiben is tanított „Pfalzi Káté az Írással tökéletesen
megegyezik”. 58
Amesius a lelki életet mesterségnek (ars) nevezte; a teológiát a Szentírás
szerint élt keresztény élet tudományává kívánta tenni, az élő kegyességet az
intellektualizmussal és az erkölcsi önelégültséggel állította szembe. 59 Ebben
az értelemben mondja Medgyesi, hogy a Doce nos orare lapjain „Isten lelkének
nyilvánságos igazgatásából mutatott példák vagy mesterségek” olvashatók,
melyek megkönnyítik a tanítást és a tanulást, szolgálják az egyre mélyülő
hitéletet; az útmutatásokat híven követő mindennapi imádságok és prédikációk
is a Szentlélek igazgatása alatt állnak majd, mert nem szakadnak el attól
57
NAGY Barna, A Heidelbergi Káté jelentkezése, története és kiadása Magyarországon a
XVI. és XVII. században = A Heidelbergi Káté története Magyarországon, szerk.
BARTHA Tibor, Bp., Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya,
1965 (Studia et Acta Ecclesiastica, 1), 53.
58
Apácai respondensként adta elő Gisbertus Voetius disputációját a szent filológiáról
1650. március 23-án és 27-én az utrechti egyetemen (Disputatio theologica continens
introductionem ad philologiam sacram, RMK III, 1756). BÁN Imre, Apáczai Csere
János, Bp., Akadémiai, 2003 2 , 127–134. E disputáció ötödik része a bibliai filológia
szempontjait vonultatja fel. A philologia grammatica foglalkozik a helyesírás, a prozódia,
a mondattan kérdéseivel; a lexica a bibliai nyelvek szavainak értelmét, fordításukat
magyarázza, a rhetorica a Biblia trópusait, figuráit gyűjti össze, az oratoria a
Bibliában előforduló beszédeket, ezek fajait tárgyalja. Ismert témakör, hogy a Szentírást
a grammatika, a retorika, a poétika, valamint a szövegkritika (akár profán szerzőktől
is kölcsönzött) apparátusával, továbbá a tárgyi kultúra történeti magyarázatával
volt szokás vizsgálni a kora újkorban is. Tételem viszont nem erre vonatkozik,
hanem a kátétanítás biblicitására, amit Apácai is hangsúlyozott.
59
BODONHELYI, i. m. (16. jegyzet), 10, 13, 41.
185