Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...
Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...
Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
1577-ben Semptén adta ki Bornemisza Péter Négy könyvecskéjét (RMNy<br />
396), 4 amelynek negyedik része a Füves kertecske átirata. Balassi Bálint szerzősége<br />
nincs feltüntetve. A legfőbb eltérés néhány betoldás: egy előszó a vigasztalások<br />
szükségességéről, a tizenhat vigasztalás summával való kiegészítése,<br />
továbbá önálló függelékként a végéhez csatolva: Hatvan lelki őrző vitézek; Három<br />
ellenségnek dühösségéről (ördög, világ, test); Drága édes szók a megigazulásról;<br />
Intés. Az első részben a fű helyébe mindenütt vigasztaló szó került, s a<br />
könyv címe is ennek megfelelően változott. Ajánlása „Ungnad Anna Mária<br />
asszonynak […] Ungnad Kristóf uram […] és […] Losontzi Anna asszonyom<br />
szerelmes leányának” szólt, Sempte, 1577. augusztus 4-i kelettel. Az ajánlás is<br />
említi, hogy ez az a mű, amelyet ezelőtt Füves kertecskének is hívtak.<br />
Az RMNy megállapítása szerint: „Minthogy a harmadik könyv kolofonnal<br />
zárul, a negyedik pedig új ajánlással és ívjelzéssel kezdődik, úgy látszik,<br />
hogy Bornemisza először csak az első három könyv együttes kiadására gondolt.”<br />
Feltételezhetjük, hogy azért, mert a negyedikkel, a Füves kertecskével<br />
még nem rendelkezett. Ezt a nyár elején Lengyelországból hazatérő Balassitól<br />
kaphatta, s mivel a fordításhoz egykor lehetett éppen köze, a szöveget<br />
felhasználta-átírta.<br />
1580-ban Bártfán jelent meg a Füves kertecske (RMNy 446) David Gutgesell<br />
nyomdájában, a címlap szövege azonos a krakkói kiadáséval. Eckhardt<br />
megállapítása szerint: „Ez a kiadás a krakkóiról készült, de jelentékeny eltéréseket<br />
mutat.” 5 Más kutatók Eckhardt megállapítása előtt és után is ezzel<br />
szemben azt állították, hogy némi hangtani-szórendi eltérésektől eltekintve a<br />
két kiadás megegyezik. 6 Az ellentmondás feloldása viszonylag egyszerű: akik<br />
4<br />
Evangélikus katekizmus, agenda és elmélkedés. – A címlevél hátán kezdődik a szerző<br />
ajánlása Nemes úrfinak, Balasi Menyhártnak, …Balasi István és Zrini Ilona fiának<br />
Sempte 1577. május 26., pünkösd kelettel. Ezt követik: Summája e négy kis könyvecskének,<br />
A magyar írás olvasásnak módjáról és A Tízparancsolatnak rendjéről és elosztásáról.<br />
Az első könyv Luther kis katekizmusának kivonata A keresztyén gyermekektől<br />
való kérdések, kik a mi Urunk Jézus Krisztusnak szent vacsorájához járulnak címmel. A<br />
második könyv Luther teljes kis katekizmusa: A keresztyéni tudományról, melyben<br />
nem csak a gyermecskék, hanem minden korosbeliek is taníttatnak (Tízparancsolat, Hiszekegy,<br />
Imádság, Szentségek). A harmadik könyv szól A keresztyéni tudományról,<br />
melyben a lelkipásztorok az ő tanítványokkal egyetembe igen szép rendtartásra taníttatnak<br />
a rövid summában. A harmadik könyv kolofonja: Semptén, Pünkösd tájában … 1577.<br />
Az utolsó könyv a Negyedik könyvecske az vigasztalásokról. Vigasztaló könyvecske<br />
négy részben: 1. tizenhat – 2. hét fő vigasztalások – 3. halandók – 4. fogságot szenvedők<br />
az Isten igéje mellett vigasztaltatnak. Hasznosak minden beteg lelkeknek orvosságára.<br />
Ezután ajánlás Ungnad Anna Mária asszonynak … Ungnad Kristóf uram … és …<br />
Losontzi Anna asszonyom szerelmes leányának Sempte, 1577. augusztus 4-i kelettel.<br />
Ezt ezelőtt Füves kertecskének is hívták. Az utolsó levélen egy imádság és a kolofon:<br />
Semptén pünkösd táján.<br />
5<br />
BÖM, I, 24.<br />
6<br />
CZÓBEL Ernő (Bock Mihály „Füves kertecské”-jének magyar kiadásai, Egyetemes<br />
Philologiai Közlöny, 1910, 607.) a bártfai kiadást egyszerűen „szóról szóra való utánnyomat”-nak<br />
minősíti. Az RMNy szerint is a bártfai nyomtatvány „az 1572-i krakkói<br />
kiadás (RMNy 318) utánnyomata”. Vö. RMNy 446.<br />
75