Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

akkor Hungarus is volt, a magyar király alattvalója, ámbár életének bizonyos
szakaszaiban ez a kötelék jelentős mértékben lazult.
Családja azon tagja lett, akit klerikus pályára szántak, arra, hogy egyetemi
tanulmányai révén hivatalba jusson, s ebből a helyzetből támogassa a családot,
illetve a várost. Amikor aztán a bécsi egyetemre, első és utolsó általunk
ismert iskolájába került, neves humanisták körében sajátította el azokat
a mintákat, amelyeket kisebb-nagyobb módosításokkal egész életében követett.
Legjobb tanárát, Konrad Celtist követte az újraélesztett antik műveltség
és a műveltek közötti kapcsolatokból szövődő humanista res publica eszményének
ápolásában. A res publica kifejezést nem véletlenül használhatjuk
Piso és kortársai esetében: hogy csak egy példát mondjunk: saját névválasztása,
a Piso név, egyik pártfogója, Johannes Krachenberger humanista neve,
a Gracchus, vagy az általa jóváhagyott Sempronius név, amelyet a sziléziai
Peter Sandperg kapott – mind a római köztársaság, illetve a köztársaság kereteit
megtartó principátus köréből származik. A bécsi humanisták I. Miksa
idején egy olyan művelt birodalom megteremtését vizionálták, amelyet az augustusi
Róma mintájára képzeltek el. 3 Ugyanakkor ez az új birodalom a hajdani
Germania örököse is volt. Jellemző módon Celtisnél Piso mint e Germania
legtávolabbi sarkában élő népcsoportjának tagja kap dicsőítő szavakat
az Amores című elégiakötetben. Piso legtöbb humanista kapcsolata a németek
közül került ki, és diplomáciai tevékenységében is többnyire a Habsburgpárt
javát szolgálta. 4
A Celtis által mutatott humanista mintát a tízéves itáliai tartózkodás során,
az Örök Város művelt köreiben szerzett csiszolt műveltség jelentősen
nem alakította át, inkább a minta megjelenítéséhez szükséges háttérműveltséget
bővítette. Amikor azután visszatért Magyarországra, Bécs után néhány
évre, majd Róma után véglegesen, olyan mintát is látott, amellyel a fennmaradt
források szerint nem azonosult: a Jagelló-kori udvari kultúráról, az aula
világáról Piso legtöbb ránk maradt munkájában mint általa nem követett
mintáról olvasunk.
Mindezek a minták különbözőképpen jelennek meg verseiben – így, együttesen
talán egyikben sem. Az alábbiakban egy olyan verset választottam ki,
amelyben két minta összevetése történik meg, olyan verset, amelyben a legtöbbet
olvasunk arról, mihez képest, minek tartja magát a versben megszólaló
poéta:
3
KLANICZAY Tibor, A magyarországi akadémiai mozgalom előtörténete, Bp., Balassi,
1993 (Humanizmus és Reformáció, 20), 74–75. Sandperggel kapcsolatban, RI-
TOÓKNÉ SZALAY Ágnes információja alapján, különösen: 75, 324. jegyzet.
4
Amores, 2, 9, 131–136. Kritikai kiadása: Conradus CELTIS Protucius, Quattuor libri
amorum secundum quattuor latera Germaniae – Germania generalis. Accedunt carmina
aliorum ad libros amorum pertinentia, ed. Felicitas PINDTER, Lipsiae, Teubner,
1934 (Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum, XV–XVI), 46.
25