Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

tettségre kiterjedő látomás az egyes teremtmények létére nézve, vagyis hol
lesz a testből kiszabadult emberi lélek a halál után, és mi módon talál önmagára
a feltámadás új testet ajándékozó pillanatában, a lélek halhatatlanságának
kérdéskörébe tartozik. 25
A töredék hivatkozik 26 Kálvin 1534-ben megjelent Psychopannychia 27
című szövegére, mely éppen a lélek természetéről, elnevezésének történetéről
és a bibliai antropológiát érintő kérdésekről szóló fejezettel kezdődik,
mely az ember istenképűségét az embernek ajándékozott isteni leheletben
látja. A lélek halhatatlan, a testtől különálló valóság, a halál után a test elpusztul,
de a lélek él Istennél. Krisztus lelkét is megőrizte az Atya a haláltól,
hiszen ezt kérte tőle, teste pedig bevárta a feltámadást a sírban. A lélek halhatatlansága
mellett felsorakoztatott bibliai érvek azt kívánják igazolni Kálvin
szövegében, hogy – a szintén az üdvözülés kérdése felől közelítő teológus
szerint – a hívők sorsa nem lehet rosszabb haláluk után, mint életükben, lelkük
tehát nem mehet a pusztulásra, mely Istentől való elválást jelentene, ha
már életükben megmenekültek a haláltól, és Istennél lelkük megnyugodott.
„Ez ostobák azt állítják, hogy a halál által mi messzebbre távozunk Istentől,
mint mikor még az életben vagyunk. Ha őnekik igazuk van, akkor boldogabbak
vagyunk most, mint a halál után. Ugyanis ha ez az álomkórság és minden
dologról való megfeledkezés fogja el a lelkeket a halál után, akkor a lelki ízlésnek
bármiféle kellemessége legyen is birtokukban, azt mind elvesztik.” 28
Míg Meliusnál az üdvtörténeti megközelítésből következik, hogy a lelkek az
utolsó ítélet előtt egy köztes állapotban léteznek, addig Kálvinnál a kegyelembe
fogadott lélek állapotából következik ugyanaz az álláspont. „Krisztus
a mi fejünk, akinek országa és dicsősége még nem jelent meg, s így fonák és
helytelen rend az, hogy a tagok megelőzik a főt. Mi pedig akkor fogjuk követni
a mi fejedelmünket, mikor eljön az Ő Atyjának dicsőségében, és az ő dicsőségének
királyi székében fog ülni. Közben azonban él az, ami Istentől van
25
Itt kitérőt lehetne tenni az irányba, hogy a lélek melyik része érintetlen és halhatatlan,
mely része nem pusztul a testtel. Az anima rationalis, az értelmes lélek vagy ész,
mely isteni eredetű, vagy az osztatlan emberi lélek maga. „Tehát az öregség nem
abban áll, hogy a lélek szenved el valamit, hanem hogy az szenvedi el, amiben van a
lélek, miként a részegségben és a betegségben is történik. Tehát a gondolkodás és az
elmélkedés is attól homályosul el, hogy valami más indul pusztulásnak az emberben,
a gondolkodás maga érintetlen marad.” ARISZTOTELÉSZ, A lélek (ford.
STEIGER Kornél), Bp., Európa, 1988, 35.
26
„Az halál után a lelkek varjak a boldog reménséget és mennyei békességbe való bemenést.
Lutter Mar. Can. 2. Cal. In Psijchopa. 2Cor. 5. 1Cor. 13. Rom. 8. Ebre 11.
Ioan. 3. 4.” MELIUS, A lélek könyve…, i. m. (10. jegyzet), B7r.
27
KÁLVIN János, Psychopannychia, vagyis értekezés arról, hogy nem alusznak, hanem a
Krisztussal élnek azoknak a szenteknek a lelkei, kik a Krisztusban való hitben halnak
meg, 1534 (ford. RÁBOLD Gusztáv), Pápa, Főiskolai Könyvnyomda, 1908.
28
Uo., 45. „Így bizony az a lélek, amely elválaszttatik földi és hitvány testétől, annyira
nem érez semmi kellemetlenséget, hogy a test súlyától felszabadulva még szabadabban
és hatékonyabban él és tevékenykedik.” L. Heinrich BULLINGER, Sermones
decades quinque, Zürich, Froschoverus, 1552, 257–265.
67