Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

került elő olyan adat, mely alátámasztaná Marsili részvételét a francia flotta
esetleges adriai akcióiban. 15 Hol volt hát Marsili 1706 tavaszán, és milyen a
viszonya a francia hadvezetéssel és netán II. Rákóczi Ferenccel? Ahhoz,
hogy válaszolni tudjunk erre a kérdésre, vissza kell térnünk 1703-ba.
A breisachi kaland
A Habsburg-elnyomás ellen küzdő II. Rákóczi Ferencet támogató Marsilikép
kialakításához Thaly, Beliczay, Áldásy és Márki abból indultak ki,
hogy Marsili a spanyol örökösödési háború idején, 1703 szeptemberében feladta
Breisach várát a franciáknak, amiért kizárták őt az osztrák hadseregből.
A bécsi udvar által franciabarátsággal vádolt Marsilit könnyű volt hát a Rákóczi
megsegítésére Magyarországra küldendő francia csapatok lehetséges
vezéreként feltüntetni. A magyar Marsili-kutatás egyik jellegzetessége az,
hogy – néhány kivételtől eltekintve 16 – Marsili életének és tevékenységének a
bemutatását csak arra az időszakra korlátozza, ameddig Marsili a császári
udvar szolgálatában, Magyarországon és Erdélyben működött (1682–1701).
Pedig a térségünkre vonatkozó munkáinak nagy részét épp azután írta meg,
hogy Breisach feladása után rangjától megfosztották, és a császári hadseregből
kizárták. Az, hogy Marsili a politika és a katonai élet elől ezek után a
tudományba menekült, alapvetően meghatározta a Kárpát-medencei térségre
vonatkozó nézeteinek alakulását. Valójában két Marsiliról beszélhetünk:
egy Breisach előttiről és egy Breisach utániról. Sajnos ez utóbbi, bár számunkra
ez a fontosabb, szinte teljesen eltűnt a magyar szakirodalomból. Már
csak azért is, mert 1703 után Marsili sokkal körültekintőbben és felkészültebben
nyilatkozott a magyar eseményekről, mint azelőtt. És ez nem lehetett
kis lépés, hisz „saját egykori mesterei, Raimondo Montecuccoli vagy Antonio
Caraffa tanításával” 17 kellett szembefordulnia. Marsili valójában csak 1703
15
Áldásy, aki kifejezetten Rákóczi és Marsili kapcsolatait feltárandó utazott Bolognába,
többször is sajnálkozott azon, hogy kutatásai nem jártak sikerrel: „Az egész francia–magyar
érintkezésből, melyet történetíróink eddig nem ismertek, legbehatóbban
Thaly Kálmán szól az i. h. [itt Thalynak a Bercsényi családról írt monográfiájáról van
szó]. Fájdalom, hogy a főbb szereplők, Vendôme, Marsili, Vojnovichtól ez ügyre vonatkozólag
semmi bővebb felvilágosítást adó irat nem maradt fel. A m. t. akadémia
azon reményben, hogy ilyes iratoknak mégis nyomára juthatni, a bolognai Marsili
levéltárban eszközöltetett kutatásokat, de lényegesebb eredmény nélkül.” (ÁLDÁSY,
Az 1707. évi…, i. m., 563.)
16
E kivételek egyike Deák Antal András, aki a Danubius keletkezéstörténetét ismertetve
szól Marsili 1701 utáni életútjáról is: DEÁK Antal András, A Duna felfedezése,
Bp., Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, 2004, 52–55. Beliczay ismerteti
a breisachi eseményeket, de az 1704. évvel ő is lezárja Marsili életútjának bemutatását.
BELICZAY, Marsigli élete…, i. m. (2. jegyzet), 59–61.
17
BENE Sándor, Acta pacis – béke a muzulmánokkal. Luigi Ferdinando Marsili terve a
karlócai béke iratainak kiadására, Hadtörténelmi Közlemények, 2006, 355.
256