Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

hidrológiai és botanikai kutatásairól. 26 Mintha egyáltalán nem számítana
arra, hogy hadbíróság elé fogják állítani.
Időközben azonban Savoyai Jenő a Haditanács elnökeként megkezdte a
breisachi ügy kivizsgálását. Az osztrák hadsereg egyik régi főtisztjét, Thüngen
tábornokot nevezte ki a felállított hadbíróság elnökévé. Savoyai Jenő Thüngenhez
írt levelei arról tanúskodnak, hogy a Haditanács elnöke példás büntetés
kiszabását szorgalmazta. 27 A tárgyalás 1703. december 29-én kezdődött
el, de az ítélethirdetésre február 4-ig kellett várni. A Marsilira vonatkozó
ítélet szövege ez volt: „Marsili grófra, akire szintén a katonai törvények szigora
vonatkozik, és azok betartása révén megindított eljárásban kard általi halál
kiszabását [kérte a vádló], mivel, mint a főparancsnok helyettese, teljesen
tudatában lévén annak, hogy a várat őfelsége és a közjó érdekében az utolsó
emberig védelmeznie kellett volna, ő mégis a kapituláció mellett szavazott,
melyet bármilyen módon meg kellett volna akadályoznia. Mindezeket figyelembe
véve Marsili grófot arra ítéljük, hogy minden katonai rangjától és tisztségétől
megfosztattassék, kardja kettétöressék, katonai felszerelése pedig a
per költségeinek fedezésére eladattassék.” 28 Az ítéletet 1704. február 18-án
hajtották végre Bregenz főterén. A Marsilivel együtt elítélt és az osztrák hadseregből
szintén kizárt tiszteknek az ítélet-végrehajtás során meg kellett esküdniük,
hogy a történtek ellenére a császár ellen soha nem fognak fegyvert.
Marsili saját beszámolójában azt írja, hogy e hűségesküt nem önszántából,
hanem kényszer hatása alatt tette, holott Thüngen jelentése szerint a megszégyenítő
eskü ellen a többi lefokozott tiszt tiltakozott, de Marsili és egy másik
társa nem. 29 Miért menekült meg Marsili a haláltól? Miért tette le önként a
hűségesküt még az ítélethirdetés és megszégyenítés után is? Talán azért, mert
Breisachban is titkos császári megbízott, amolyan belső beépített ember volt,
és ezért más elbírálás alá esett, mint Arco tábornok? Hisz a korabeli törvények
alapján halált érdemelt volna ő is. 30 Jellemző azonban az is, hogy a
Savoyai Jenő hadjáratait megíró és a bécsi hivatalos propaganda véleményét
képviselő történetírók nem tartották árulásnak Breisach feladását. Ezzel
összhangban Reggiani idéz is egy levelet, melyet 1704. március 5-én (tehát
néhány nappal az ítélet végrehajtása után) írt Enrico di Mansfeld, a Haditanács
ideiglenes elnöke Thüngen bárónak. A levélben Enrico di Mansfeld
afelett sajnálkozott, hogy Marsili ítéletét már kihirdették és végre is hajtot-
26
STOYE, Marsili’s Europe…, i. m., 240–242.
27
Ezeket a leveleket részletesen ismerteti és idézi: REGGIANI, La riabilitazione
militare…, i. m. (19. jegyzet), 74–76.
28
A Marsilire vonatkozó ítélet szövegét kiadta a bécsi Kriegsarchiv anyagából (1704
Rom. Imp. E Paesi Bassi, XIII, 65.) REGGIANI, uo., 77.
29
Lásd STOYE, Marsili’s Europe…, i. m. (5. jegyzet), 248–249.
30
„Azt a kapitányt, aki feladja a várat, halállal büntessék, a közreműködő katonákat,
pedig megtizedeljék.” (Lipót haditörvényének 43. paragrafusát idézi REGGIANI,
La riabilitazione militare…, i. m. [19. jegyzet], 80.) Igaz, a tizedelést sem alkalmazták
a breisachi katonák esetében.
259