Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

pán a magyarul beszélőkből határozták-e meg a magyar nemzetet, és ez a
szempont hogyan változott a kora újkorban. Az ugyanis megállapítható számára,
hogy a magyar nemzethez tartozást befolyásolta az anyanyelv, még ha
nem tudjuk is, hogy a magyar anyanyelvűek miként fogadták be a nem magyar
ajkúakat. Annak ellenére tudott egyetlen magyar nemzetet regisztrálni, végig a
három részre hullott ország történetében, hogy nem pontosíthatta ennek társadalmi,
és főképp nyelvi határait. (És annak ellenére, hogy a 17. század végére
lassan eltűnt a korábbi egyetlen haza gondolata.) 7
Peter Burke tovább megy, és azt a kérdést járja körül, hogy a nyelv összefüggésében
ténylegesen milyen közösségről beszélhetünk. Bár a közösséget
nélkülözhetetlen fogalomnak látja, de ugyanakkor veszélyesnek is, akár a
történelemmel, akár a szociológiával kapcsolatban, akár a mindennapi életben.
Ugyanis ebben a tekintetben közel kerül az identitás, vagy akár a kultúra
terminusához. A szociolingvisztika itt a „beszélői közösségek” kifejezést
használja, amely először a németben alakult ki az 1920-as években (Sprachgemeinschaft),
s ezt követően terjedt el az angol és más nyelvekben. A fogalom
ebben az összefüggésben egy csoportra referál, akár olyan nagyra, mint
például a franciául beszélők közössége, akár olyan apróra, mint egy család,
vagyis mindenképpen egy sajátos nyelvről, egy nyelvvariánsról vagy egy értelmezői
közösségről van szó. Burke arra hívja fel a figyelmet, hogy a nyelv egy
sajátos változatának használata kifejezi, fenntartja, de segít is létrehozni a
szolidaritást egy csoport tagjai között. Bármikor, amikor azt mondjuk, hogy
„mi”, nyelvi szempontból tulajdonképpen a szolidaritás valamilyen formáját
fejezzük ki, egy közösséghez való tartozást, legyen az bármilyen kicsi vagy
nagy, időszakos vagy folyamatos, harmonikus vagy disszonáns. Szerinte alapvetően
szükséges fejben tartani azt a tényt, hogy az egyének több különböző
közösséghez tartozhatnak, és általában tartoznak is egyszerre: helyi, nemzeti,
regionális, vallási, szakmai és egyéb közösségekhez, melyek időnként konfliktusba
is kerülhetnek egymással. 8
Patrick Collinson egyik utóbbi tanulmányában úgy kapcsolja össze az olvasásnak
a 16–17. századi protestánsok körében megnövekedett jelentőségét,
illetve a különböző közösségekhez való tartozás kérdését, hogy Brian Stocknak
a 11–12. századi ciszterciek, valamint egyes eretnek körök olvasási gyakorlatával
kapcsolatban kidolgozott „textual communities” fogalmát alkalmazza
a kora újkorra. Ezek a középkori közösségek Stock szerint bizonyos
„szövegek meghatározta csoportok” voltak, amelyek megkülönböztették magukat
a külvilágtól. E szövegek (például Clairvaux-i Szent Bernát prédikációi)
jelentésében való egyetértésen alapult a tagok interakciója. Collinson
szerint ugyanígy John Foxe mártírokról írott, nagy hatású gyűjteményének is
megvolt az a képessége, hogy valamiféle textuális közösséget hozzon létre.
A fő kérdés Collinson számára, hogy milyen határai vannak a Foxe szövege
7
PÉTER Katalin, A haza és a nemzet…, i. m. (2. jegyzet), 221–232.
8
Peter BURKE, Languages and Communities in Early Modern Europe, Cambridge,
Cambridge University Press, 2004, 5–6.
193