Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

kona: „E sorok írójának [azaz Bevilaquának] családját Marsili hozta Magyarországba
és pedig II. Rákóczi Ferenc fejedelem mellé. A Marsili irodalmi
hagyaték egy részét a bolognai Bevilaqua–Arosti család bírja máig. A család
seniora 1894-ben [valójában 1892-ben] a Magyar Tudományos Akadémia
küldetésében eljáró Áldásy Antalnak nem engedte meg a titkos irattár tanulmányozását.”
59 Ismét a titokzatos Bevilaqua-levéltár, mely 1929 után szintén
eltűnt a Marsili-szakirodalomból. 60 De titokzatos Gian Pietro Bevilaqua szepesi
kanonok alakja is, mert eddig sehol nem sikerült a nyomára bukkanni.
Mindezek ellenére Bevilaqua olyan módon aktualizál, hogy annak semmi
köze a valósághoz. Egy elejtett megjegyzése világít rá, hogy valójában mi
is a szándéka a Marsili–Bethlen Miklós–Rákóczi-féle tengely kiépítésével: a
17. század végi helyzet, melyben nem Lipót császár, hanem az olaszok voltak
a magyarországi felszabadító háború motorjai, 61 nagymértékben hasonlít az
első világháborúhoz: „Különös szimbólum az is, hogy a geniális olasz diplomata,
katona és tudós a XVII. századvégi magyarbarát olasz politika hatalmas
lelkű exponense: annak a »felszabadító hadjárat«-nak során, mely
motívumaiban olyannyira hasonló az 1914–1918-i helyzethez […]” 62 Hogy
1914–1918-ban „a magyarbarát olasz politika” szabadította volna fel Magyarországot?
Igaz, Olaszországnak volt szerepe az Osztrák–Magyar Monarchia
szétverésében, de hogy ezt valaki 1929-ben Magyarország felszabadításaként
értelmezte volna, azt kötve hiszem. Valószínűleg csak további kutatások révén
válaszolhatók meg azok a kérdések, melyek Bevilaqua-Borsody Béla
már-már irracionális olasz-rajongása kapcsán felmerülnek. Célom csupán az
volt, hogy újból ráirányítsam a Marsili-kutatók figyelmét nemcsak az ő személyére,
hanem a Bevilaqua család rejtélyes levéltárára is.
59
Uo., 12. Mint láttuk, Áldásy a Marsili levelezését átkutathatta, csupán a családi, valamint
a Marsili által alapított bolognai tudományos intézetre vonatkozó anyagot
nem nézhette át. L. ÁLDÁSY, Olaszországi történeti…, i. m. (4. jegyzet), 260.
60
A szóban forgó levéltárról írta Thaly: „Az előadónak [Thalynak] sikerült 1892 őszén
Bolognában a Marsili-levéltárat a család egyik női leszármazottjának férjénél,
Bevilaqua Lamberto hercegnél fölfedeznie.” (THALY Kálmán, Erdélyi costume-képek
a XVII. századból, Akadémiai Értesítő, 1893, 659.)
61
Ennek bizonyítására annyira elragadtatja magát Bevilaqua, hogy Marsilit az egész
felszabadító háború, valamint a karlócai béke (mely mindenről szólt, csak épp a magyar
és erdélyi érdekről nem) eseményeit a háttérből irányító legfőbb szereplővé
nevezi ki: „A lotharingiai herceg s a két bádeni őrgróf csak formaszerinti és névszerinti
fővezérei a hadjáratnak, melynek vezérkari elgondolása részeiben és egészében
éppen úgy Marsili genialitásának legsajátképpenibb elmeműve, mint maga a
karlócai béke, a közép-európai és a balkáni kérdésnek eme – kizárólag általa magyar
súlypontúlag irányított [sic!] – megoldása.” BEVILAQUA-BORSODY, Luigi Ferdinando…,
i. m. (55. jegyzet), 10.
62
Uo., 7.
268