Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

NAGY LEVENTE
MAGYAR KUTATÓGENERÁCIÓK ÉS
A MARSILI-HAGYATÉK*
Bevezetés
Luigi Ferdinando Marsili (1658–1730) élete során szinte mindennel foglalkozott:
térképészettel, történelemmel, nemzetkarakterológiával, növény- és
ásványtannal, heraldikával, irodalomtörténettel, lexikográfiával, hidrobiológiával,
hadtudománnyal és még sorolhatnánk. A 17–18. századi paradigmaváltás
tipikus figurája ő, aki a szavak és a dolgok eleve adott isteni rendjének
felbomlása után értelmével igyekszik újraalkotni a megzavarodott
rendet. Ezért elemez a halak csontvázától a népek jelleméig mindent, ezért
a görcsös gyűjtőszenvedély, hogy a világ széthullni készülő elemeit rendszerbe
lehessen foglalni. A fentiek alapján azt gondolhatnánk, hogy Marsili a
független, önelvű tudomány képviselője. Ez viszont távolról sincs így: hatalmas
tudományos munkásságát a politika, pontosabban szólva I. Lipót Habsburg
császár szolgálatába állította, hisz a Kárpát-medence földrajzi, történelmi,
biológiai, néprajzi, növény- és ásványtani feltárásával valójában a
Habsburg Birodalom expanziós törekvéseit szolgálta; de ugyanakkor a korabeli
két nagyhatalom (a Habsburg és az Oszmán Birodalom), azaz két világrész
(a keresztény nyugati és a mohamedán keleti) közti együttműködés lehetőségeit
is igyekezett felvázolni. De tegyük hozzá rögtön azt is, hogy
Marsilinak csalódnia kellett a politikában. Már a karlócai békébe torkolló
(1699) nagy törökellenes háború idején igyekeztek befeketíteni őt a császárnál.
Ennek ellenére készülő főművének (Danubius) korai változatát I. Lipótnak
ajánlotta, de az elzászi kisváros, Breisach 1703. szeptember 6-i feladását
már nem bocsátotta meg a bécsi udvar. Marsili örökre kegyvesztett lett, sőt
1708-ban még arra is hajlandó lett volna, hogy a Habsburgok ellen vezesse a
pápai hadsereget. Nem csoda hát, ha a politika elől a tudományba menekült.
1705 után egyetlen politikai vonatkozású sort sem írt le. Ehelyett 1710-ben,
felajánlva gyűjteményét, megalapította a Bolognai Tudományos Intézetet
(Istituto delle Scienze).
* A tanulmány az OTKA T 049 677 számú pályázatának támogatásával készült.
252