Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

tett. Balbi költeményének nyitószakasza Petrarca Africájának egy részletét
írja újra, 12 majd az Euandrus történetét vegyíti szövegébe Vergilius (Aen. 8,
362–363) és Ovidius nyomán (Fasti, 5, 647), ahogy ezt Janus Pannonius is
megteszi sokkal szellemesebben és áttételesebben, egy intertextuális játék
bravúrjaként. 13 Janus Euandrus alakját közvetlenül egy hasonló tárgyú,
Guarinót Lodovico Podocataro felkérésére vacsorára invitáló versében szerepelteti
(16). 14 A továbbiakban Balbi költeménye Herculeshez hasonlítja a
meginvitált személyt (akárcsak Janus Mátyást), aki hérosz létére megszállt
egy napszámos, Molorchus viskójában. 15 Mátyást Janus máris az istenek közé
számítja, ahogy Balbi is (a Herculessel párhuzamba állított) Vitézt égi lényként
szólítja meg. Balbi költeményének legleleményesebb része Janust, a kétarcú
istent és ezáltal a vele azonos nevű költőelődöt is meginvitálja a lakomára:
Iane serenato qui conspicis omnia vultu,
Reddas aspectu prandia laeta tuo.
(167, 7–8)
Vagyis: a lakoma szellemi csemegézés is, Janus költői világának megidézése.
Ha Beccadelli Hermaphroditus című kötetének egyik darabja értelmében (1,
43), mely martialisi nyomvonalon a vers használatát, olvasását ételmetaforákkal,
az alkotást pedig a szakácsmesterség fogalomtárával írja le, Janus költészetét
prandiumnak fogjuk fel, akkor a másik Janus, azaz Balbi versei alkothatnák
a coenát, s így már Balbi költőként is valóban Janus második arcaként
reprezentálhatná önmagát. 16 A lakoma kétarcúságát Bacchus és Minerva
együttes jelenléte reprezentálja: „Sape racemifero est vincta Minerva Deo.” 17
A földi vidámság képei („sint choreae, ludi, plectra, Cupido, merum”) az égi
12
„Maximus Alcides, totum qui viribus orbem / Vicit, et immota sustulit astra manu”
(Balbi, 167, 1–2). „Maximus Alcides, postquam fera monstra per orbem / Perdomuit
fecitque viam sibi vivus ad astra” (Petrarca, Afr., 3, 382–383).
13
Vö. TÖRÖK László értelmezésével: Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I., Humanizmus,
szerk. ÁCS Pál, JANKOVICS József, KŐSZEGHY Péter, Bp., Balassi,
1998, 249. Pl.: Janus az Aeneis azon szakaszát idézi meg, melyben Euander király fia,
Pallas invitálja a szövetséget kereső Aeneast.
14
Érdekes módon Balbi verziója az antik minták mellett szinte híven követi egy
Guarino-levél passzusát is: „Amphitryoniades bellis victricibus ingens inclitus
Euandri pauperis hospes iit” (Epist. 1, 133, 19–20).
15
„Fertur et immensi pacator maximus orbis / parva Molorcheae tecta subisse casae.”
(Janus Pannonius, 408, 5–6), „Pauperis Euandri tenues subiisse penates / Dicitur, et
mensas parve Molorche tuas.” (Balbi, 167, 3–4).
16
„Hactenus, o patriae decus indelebile, panxi / convivae quod post prandia, Cosme,
legas. / Quod reliqui est, sumpta madidis sit lectio coena, / sicque leges uno carmina
nostra die.” Donatella COPPINI, Anthonii PANHORMITAE Hermaphroditus,
Roma, Bulzoni, 1990 (Humanistica, 10), 74.
17
Vö. még pl.: „et mea permulto Musa sepulta mero est.” (Becc., Herm., 1, 4, 4).
36