Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

ten szenvedő Jézus Krisztusra tekintve idézi fel (Jn 19, 37). 3 A Praxis pietatis
a valóságosan várt végítéletre vonatkoztatja a verset: aki bűnbánó szívvel
imádkozva áll Isten elé, megéled az a Lélek ajándékától, s itt a földön, a keresztváltság
és a második eljövetel közötti időben már részesül a kegyelemből,
ahogyan majd annak idején a dicsőségből. „De aki poenitentiatartó szívből,
lélekből (reggel s este) könyöröghet az Istennek, bizony dolog az, hogy
bír az valami kegyelemnek mértékével e világon, a másikon pedig a dicsőségben
is részesül”. 4 Medgyesi ebben a szövegösszefüggésben kezd a kegyességgyakorlás
nyelvéről beszélni: az imádságban „Isten beszél Igéje által tevéled”;
ehhez a kommunikációhoz olyan imádságokra van szükség, amelyek „a
Szentírásnak nyilván való szólásiból úgy szedegettettek, hogy immár ezek által
szintén úgy beszélhetsz Istennel az ő maga Igéje által, mint szintén a te
tulajdon nyelveden, melyen születtettél”. 5 Eszerint a keresztényi életgyakorlat
nyelve biblikus eredetű legyen, és újonnan elsajátított nyelvként, a hitben
újjászületett ember anyanyelveként kell, hogy kifejezésre juttassa az embernek
az Igéhez való engedelmes viszonyát.
Az Istennel való szólás és „a hallásban való részesség, mikor Isten beszél
Igéje által tevéled” konkrét egzisztenciális hitdöntésen alapszik (például „a
könyörgések unadalmassága midőn Istennel szólasz” Medgyesi szerint biztos
jele a lélek engedetlenségének). 6 Szóhasználata – teológiájához igazodóan –
antropológiai és fiziológiai; ez nem meglepő, hiszen a tényleges emberi élet
értelmességét a kinyilatkoztatásba vetett hit függvényében keresi és találja
meg. Istenről akkor szólhatunk, ha mi magunk is engedjük megszólítani magunkat
őáltala; ez a kinyilatkoztatásban való hitet feltételezi, elfogadását annak,
hogy belépünk Isten színe elé, és nem lépünk ki megszólító jelenvalóságának
teréből. Az éberség, a várakozás, a tényleges időt élés meghatározó
mozzanata a Praxis pietatis teológiájának; abból kiindulva, hogy az Ige értelmét
a szenvedő-élő keresztény embernek az élet tényleges mozgalmasságában
kell megértenie, a kegyességgyakorló könyv „egészen az embernek életét
nézi”, s az „embernek mindennemű állapotja szerint szent elmélkedéseket és
imádkozásokat ír eleibe, úgymint egyes-állapotjában akárhol lévén, reggelre,
estére, éjszakára”. 7 Az alkalmakhoz kötött imádságok (és az ezek megszerkesztését
vezérlő regulák) az egyedi embert lelki és testi egészként fogják fel.
De az individualitás e kora újkori változatában az emberi élet saját ideje egy
3
Jn 19, 37: „Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, akit általszegeztek”.
TÓTH Kálmán, Zakariás könyvének magyarázata = Jubileumi kommentár: A Szentírás
magyarázata, átdolgozott kiadás, szerk. SZATHMÁRY Sándor, TARR Kálmán,
Bp., Kálvin, 1995, 916, 925–926.
4
MEDGYESI, Praxis, i. m., 183.
5
Uo., 184.
6
„Gondold meg, hogy amint az eledelnek nem kívánása és a nehezen való szólás két
fő jegyei a beteges testnek, ezenképpen a könyörgésnek unadalmassága midőn Istennel
szólasz és a hallásban való részesség, mikor Isten beszél Igéje által teveled,
két bizonyos címeri a megbetegedett léleknek”. Uo., 183.
7
A keresztyén olvasóhoz, uo., 17–18.
164