Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

ták; így aztán nem érvényesítheti Marsili irányába a császári kegyelmet. 31 Ennek
azonban ellentmond az, hogy Marsili hiába sietett rögtön az ítélet-végrehajtás
után Bécsbe, azért hogy ügyét személyesen tisztázza a császárnál és
felmentését kérje, még csak nem is sikerült a császárral személyesen találkoznia,
aki pedig azelőtt számtalanszor fogadta őt. E sikertelen próbálkozásának
hatására fordult a nyilvánosság felé (ami az ő esetében egészen kivételes tett
volt, hisz addig jórészt csak egy szűk körnek szóló, és félig-meddig titkosnak
minősülő jelentéseket és beszámolókat írt), és adta ki védekező iratait.
Bécsből 1704. november 22-én távozott. Az itáliai városokban bolyongva,
1705-ben Modenában találkozott először a franciákkal, akik természetesen
meglepődtek, és nyomban rosszat sejtettek a volt császári tisztet látván.
Marsili csak a velencei spanyol követtől kapott útlevelének köszönhette, hogy
a franciák továbbengedték, de a biztonság kedvéért megígértették vele, hogy
Milánóban felkeresi Vaudemont herceget. 32 Vaudemont nagyon szívélyesen
fogadta. Helyeselte Marsili azon tervét, hogy a Breisach feladása miatt őt ért
sérelmeket és igazságtalanságokat röpirat formájában írja meg és adja ki. 33
Ezek után Marsili Zürichbe ment, és el is kezdte írni a breisachi esetről szóló
Informazionéját, de a város vezetése nem egyezett bele abba, hogy ki is nyomtassa.
Így egy másik kanton fővárosába, Zugba (olaszosan Zugo) ment, ahol
sikerült is kinyomtatnia az Informazionét, melyet rögtön elküldött a francia
királynak, valamint a francia udvar több befolyásos emberének. A hatás nem
is maradt el: most immár Vaudemont kérte, hogy Milánóba menjen, amit
Marsili meg is tett. 1705. augusztus 13-án Milánóban Marsili a város előkelőségei
és Vaudemont herceg előtt ünnepélyesen visszavonta a Bregenz főterén
elmondott esküjét, miszerint soha nem fog fegyvert az osztrák császár ellen. 34
Ezek után elhárult minden akadály az elől, hogy a francia király szolgálatába
álljon. Vaudemont, Torcy és Puysieulx próbálkoztak is ezzel, és épp arra
akarták Marsilit rávenni, hogy a franciák magyarországi akcióiban vegyen
részt. Marsili azonban arra várt, hogy esküje visszavonását az időközben elhunyt
(1705. május 5.) I. Lipót örökébe lépő I. József császár elfogadja. 35 Van
valami szimbolikus abban, ahogy befejezi önéletírásának első részét (a második
részből csak néhány fragmentum készült el): ahogy annak idején muskétásnak
sorozták be Lipót seregében, most újból muskétásnak jelentkezik
Vaudemont-nál, és ezáltal, mintegy újjászületve, új életet kezd: „Vaudemont
herceg, Miláno kormányzója, valamint a Svájcban tartózkodó nagykövetek
helyeselték azt az elhatározásomat, hogy muskétásnak álljak, és Vandôme
31
REGGIANI, uo., 82.
32
Autobiografia (10. jegyzet), 228.
33
Uo., 228–229.
34
STOYE, Marsili’s Europe…, i. m. (5. jegyzet), 261. Az eskü szövegét Marsili nyomtatásban
is megjelentette: Declaration so ich Ludwig Ferdinand Marsigli hiemit ablege
über die ungültigkeit des eyds so ich auf die zu Bregenz ergangene urthel hin gezwungen
worden bin zu leisten, Zug, 1705.
35
STOYE, Marsili’s Europe…, i. m., 261–262.
260