Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

A Bon-féle változat két kézirata a legenda szövege után egy Szent Vilmaantifóna,
s egy-egy ima latin szövegét is tartalmazza. 31
*
A legenda forrásain kívül különböző emlékek tanúskodnak Szent Vilma tiszteletéről.
Toszkánában, a Volterra közelében fekvő Pomarance mellett egy olívaolaj-termelő
birtokot neveznek így: „Podere di Santa Guglielma”. Az ilyen
birtokelnevezések általában középkori eredetűek, és egy, a szent nevét viselő
templomra vagy kolostorra vezethetők vissza. A név története még feltárásra
vár.
Lombardiában egy Como mellett lévő kis hegyi faluban, Brunatéban a
mai napig él Szent Vilma kultusza. A Szent András-templomban megfestett
képmása egészen az 1950-es évekig zarándokok sokaságát vonzotta a faluba,
de ünnepéről április utolsó vasárnapján még ma is megemlékeznek. Az egyház
nem kanonizálta, de soha nem is tiltotta a tiszteletét. (A brunatei kultusz
újkori történetét sok kéziratos és nyomtatott forrás dokumentálja, hanganyagot
is gyűjtöttem arról, hogyan emlékeznek a falu idős lakói a 20. század első
felének Szent Vilmához kapcsolódó szokásairól, e kései korszak ismertetése
azonban meghaladná ennek az előadásnak a kereteit.)
A helyi hagyomány szerint Szent Vilma Brunatéban remetéskedett. Itteni
tiszteletével kapcsolatos dokumentálható ismereteink azonban csak a 15.
század közepéig nyúlnak vissza, az azt megelőző időszak és a kultusz eredete
homályba vész. A Szent András-templom, a Szent Vilma-kultusz központja
valaha egy Ágoston-rendi női kolostor temploma volt. 32 A kolostort 1340-ben
alapították szerény formában, s a később boldoggá avatott Maddalena Albrici
apátnőnek köszönhetően virágzott fel a 15. század közepén: az épületet kibővítették,
s ebben az időben festették a freskóciklust Szent Vilma történetéről,
melynek záróképe volt a máig fennmaradt freskó: rajta Szent Vilma királynői
ruhában, fején korona, glóriával, előtte térdel Maddalena Albrici és
egy férfi donátor. A freskóciklus a 19. században még létezett, egy akkor készült
leírás tanúsága szerint képei „Vilma történetét mesélték el, vagyis, hogy
hogyan jött el a férje házától, hogyan jött Brunatéba, és hogy itt magányos
életet élt, ciliciumokkal borítva és közönséges módon, csak egy kis szolgálólánnyal,
egy kereszt és egy, a Miasszonyunkat ábrázoló kép társaságában”. 33
31
London, British Museum, Add. 10.051, f. 47r–v; Venezia, BNM, It., V. 41, f. 49v. Kiadva:
KOVÁCS Zsuzsa, Szent Vilma (Santa Guglielma) antifónája = A Stollwerk. Stoll
Béla 80. születésnapjára, szerk. ÁCS Pál és SZÉKELY Júlia, Bp., MTA Irodalomtudományi
Intézet–Balassi, 2008, 52–55.
32
Antonio GIUSSANI, La chiesa parrocchiale di S. Andrea in Brunate, Como, 1909.
33
Michele CAFFI, Dell’abbazia di Chiaravalle in Lombardia. Illustrazione storicomonumentale-epigrafica,
Milano, Gnocchi, 1842, 110–111.
52