Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

A hívő egzisztencia létmódja történeti: az Ige valósága a végbemenéséből
érthető meg az élet zajlásában, e végbemenés mikéntje az Isten és az ember
közötti viszonyulás mikéntjétől függ. 18 Ennek az Igéhez való viszonyulásnak
a megértési szituációja olyannyira mérvadó a ténylegesen megélt emberi élet
történő önmegértése szempontjából, hogy az ebben a szituációban érvényre
jutó előzetes megragadás mikéntje (az előzetes felfogáson levés nyelve) már
mindig meghatározza, megtörténhet-e az Ige valóságának a hitben végbemenő
megragadása. Az Igének a keresztény ember hitében sajáttá lett megtörténése
az Istenről szólás és az Istenhez beszélés módjában nyilvánul meg:
a szóban és a használt fogalmiságban.
Az „istenes embernek maga-ismeretét” meg kell, hogy előzze „az Úrnak
idvességes ismereti”. 19 Az igaz istenismeretből ered az istenfélelem („mert
csak annyira féli ember az Istent, amennyire ismeri”), az istenismeretnek azután
Isten tiszteletével kell társulnia: „úgy ismeri pedig igazán, ha a
speculatioval a praxist (az Ő ismeretével igaz tiszteletét) együvéköti”. 20 Az
istenismeret és az istenfélelem alapjául „az Istennek nyilvánságos leírása”
kell, hogy szolgáljon, „amennyire önnönmagát az Írásban kijelentette”; és aki
„a kegyességnek gyakorlója kíván lenni”, annak az „Isten felől való tudományt”
meg kell ismernie és „el is kell hinnie”. 21 A „megismerni” és „elhinni”
közötti viszonyt William Perkins útmutatása szerint Medgyesi úgy fogja fel,
hogy a keresztény ember a Szentírásból (a Szentírás szorgalmas olvasásával,
valamint az azt közvetítő hitvallások és építő könyvek rendszeres tanulásával)
szerez ismeretet Isten akaratáról és a történelemben megjelent Igéről,
ám az Ige megelevenítő erejéről a hitben bizonyosodik meg. Perkins teológiai
antropológiájában az istenismeret magában foglalja és megköveteli az engedelmességet
Isten akaratának, amely az Igében nyilatkozott ki: „az Istennek
erős ki-adatott parantsolattja, melyhez engedelmességet mutatni mindenek
tartoznak: az Istent ismerni, azaz, az ő akarattját és igéjét”. 22 A hit bizonyossága
a kijelentett – a Szentírásból megismerhető – Igében van, amit meg kell
18
A keresztény eredeti időtapasztalat a megélt gyakorlati, vallási életen nyugszik.
Krisztus valósága a történelemben ténylegesen kinyilvánult: a második eljöveteléig
az Ige valóságát a keresztény ember csak a hitben ragadhatja meg és sajátíthatja el
(a hitben megtörténik Krisztus megjelenése).
19
A Praxis pietatis szerkezete ezen a sorrenden alapul: „Kegyességgyakorlás e Könyvnek
neve, mely egészen az embernek életét nézi. Hogy azért az egész életnek kegyes
viselését a kegyesség óhajtóknak megmutogathassa, ama nagy fundamentumot veti
fel legelsőben is a könyvnek elosztására, tudniillik az istenes Embernek magaismerését.
Először azért az Úrnak idvességes ismeretiről tanítván, annakutánna az
embert is megismerteti”. MEDGYESI, Praxis, i. m., 17.
20
Uo., 58.
21
Uo., 58.
22
TSEPREGI TURKOVITZ Mihály, Ama Szent Iras feitegetesben hatalmas és igen
tudos doctornak, G. Perkinsusnak a’ lelki ismeretnek akadékiról írott drága szép tanításának
Első könyve, Amszterdam, Jansonius, 1648, A8r–v. (RMNy 2201). A fordításról
lásd KOLTAY Klára, Perkins és Ames recepciója Magyarországon 1660-ig, Studia
Litteraria, 1991, 107.
168