Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

Kizárólag ez a tanult nyelv képes a Szentírásban feljegyzett, a prédikációban
újra és újra meghirdetett, a kegyességgyakorlásban sajáttá váló Igét a
keresztény ember életében valósággá tenni. Krisztus valóságát a hit akkor
képes megragadni – s ebben a megragadásban a keresztényi élet önmagát
Istenhez való viszonyában birtokba venni: azaz megigazultan lenni –, ha Isten
létét, Isten benső életének tagolódását (a Szentháromságot), Isten emberhez
való létviszonyát, s ezzel az ember létének sajátos értelmét a hívő az írott
Igének megfelelő nyelvi formában sajátítja el, fejezi ki. A Szentírásban kijelentett
istenismeretet a kegyességgyakorlóknak tudniuk és hinniük kell;
Medgyesi felsorolja az Isten meghatározásából eredő „hasznokat”: „hogy szíveink
mentől nagyobb tisztességtételre induljanak Őfelségéhez, midőn tudniillik
álmélkodunk őrajta tiszta magánvalóságáért és véghetetlen voltáért:
imádjuk mérsékelhetetlenségéért, megváltozhatatlanságáért és örökkévalóságáért;
bölcsességet az ő értelmétől és tudományától követünk, magunkat
szent akaratja és tetszése alá bízzuk. Szeretjük szeretetiért, irgalmasságáért,
jó voltáért és tűréséért; bízunk igéjében igazmondásáért; féljük hatalmáért,
igazságáért és haragjáért; tiszteljük szentségéért; dicsérjük boldogságért, és
minden mi életünkben Őtőle függünk, mint ki egyedül szerző oka életünknek,
lételünknek és minden javainknak”. 30 A könyörgés során Istennek ezeket
a tulajdonságait kell megszólítania a könyörgőnek, mert az igaz istenismeret
teszi nyilvánvalóvá az ember engedelmességét, viszont az istenképnek
a Szentírásban feljegyzett attribútumoktól elszakadó antropomorfizálása az
engedetlenség nyilvánvaló jele. 31 Hasonló intéssel ajánlja a kegyességgyakor-
30
MEDGYESI, Praxis, i. m., 56–57.
31
„Mikor azért az igaz Istennek könyörgeni akarsz, szívedben-lelkedben úgy szólítsad
meg Őfelségét, mint az örökkévalót (Zsolt 90, 2), véghetetlent (1Kir 8, 27), mindenhatót
(1Móz 17, 1; Jób 15, 25), szentet (Jel 4, 8 és 15, 4), bölcset (Róm 2, 3), igazat
(2Móz 34, 6–7; Zsolt 103, 4 és 145, 8–9), irgalmast (5Móz 32, 4), lelket (Jn 4, 24), igen
tökéleteset (5Móz 32, 4), három egymástól megkülönböztetett személyeknek egy
megoszthatatlan Állatját: Atyát, Fiat és Szentlelket (1Jn 5, 7; Mt 3, 16 és 28, 19; 2Kor
13, 13), ki mindenütt jelen lévén (Zsolt 139, 9; Jer 23, 23) igazgatja a mennyet és földet
(És 40, 15; Dán 4, 32), általlát és ért minden szíveket (1Kir 8, 30; Jer 10), tud
minden nyavalyákat (És 61) és csak egyedül adhat minden kegyelmet, valamely nélkül
szűkölködünk (Mt 17, 18), s minden megtérő bűnös embert, valaki igaz hitből
óhajtja (a Krisztus által) az ő segedelmét, minden nyomorúságunkból és háborgatásunkból
megszabadít”. Az írott Igén alapuló istenismeret tudására és hívésére azért
is szükség van, hogy a kegyességgyakorló elkerülhesse az isteni lét hamis antropomorfizálásának
bűnét. „Hogy illendőképen tehessünk könyörgéseket és elmélkedéseket
őfelsége felől elméinkben, nem agyunkban koholt temérdek és káromkodó
álmodozásink szerint, mint mikor ember úgy gondolja az Istent, mint egy
zetzelszékben ülő öregembert, az áldott Szentháromságot pedig, mint egy hármas
bálványképet, mineműeket a pápisták az ő egyházuknak ablakukban szoktanak
pirkáltatni”. MEDGYESI, Praxis, i. m., 57–58. Komáromi Szvertán István imádságelmélete
szintén óva int a Szentírásban kijelentett istenismeret antropomorf meghamisításától:
„A könyörgő emberek elmélkedésének figyelmetesnek kell lenni, mind
az Istenre, a’ kinek könyörög, mind a’ dologra, a’ miért könyörög, s’ mind pedig
magára. Az Istennek teljességét, úgy vagyon senki meg nem foghattya, mindazáltal
172