Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

lett volna az osztrák csapatok ellenében megszervezni és csatába is vinni a
pápai hadsereget. 42
II. Rákóczi Ferenc és Marsili
A magyar irodalomtörténeti és historiográfiai köztudatban természetesen
ma már minden gyanús, ami Thalyval kapcsolatos. Mégis úgy érzem, jellemző,
hogy a magyar Marsili-szakirodalom II. Rákóczi Ferenc és Marsili viszonyáról
szólva csak az adriai partraszállás ügyét tartotta ébren. De Thaly máshol
is szólt Marsili és Rákóczi kapcsolatáról, és ez esetben nem hamisított.
Ennél már csak az érdekesebb, hogy Thalynak ezekre a megállapításaira a
későbbiekben csak Beliczay Jónás hivatkozott. Igaz, ő is elkövette azt a hibát,
hogy nem pontosan. „Marsili és II. Rákóczi ismertségéről szólt Thaly Kálmán
‘II. Rákóczi Ferenc gyermekkora és ifjúsága’ czímű székfoglalójában
‘Századok XIV. k. pag. 885” 43 – írta Beliczay. Csakhogy a Századok című folyóirat
hivatkozott helyén szó sincs Thaly székfoglalójáról. Thaly ugyanis
máshol írt Marsili és II. Rákóczi Ferenc ismeretségéről. A történet enyhén
szólva is regényes, de nem Thaly, hanem maga II. Rákóczi Ferenc színezte
azt ki. 1697-ben, a hegyaljai felkelés idején, amikor Rákóczi Bécsbe érkezett,
akkor ott „Kinsky miniszterelnök kedvencétől, Marsili gróftól, megtudá,
hogy az udvar a Vaudemont hercegtől vett jelentésre elhatározá őt fogságba
vettetni.” 44 Idézzük most magát Rákóczit: „Kinsky bizalmas embere, Marsili
föltárta előttem, hogy ha nem tértem volna vissza akkor, amikor a parasztmozgalmak
zajlása közben Vaudemont herceghez csatlakozni kívánván Magyarországra
távoztam, már el volt határozva, hogy elfognak, s ezt tudatták a
nevezett herceggel is.” 45 Így aztán a „Marsilitől nyert értesülés után” Rákóczi
42
1706 szeptemberében Savoyai Jenő megverte az itáliai francia hadsereget Torinónál.
A császáriak ezek után a Spanyolországhoz tartozó Nápolyba akartak jutni a pápai
államon keresztül. A Szentszék ez ellen tiltakozott, és 1708-ban XI. Kelemen fegyveresen
is kész volt ellenállni az osztrákoknak. A Vatikán 1708. június 1-jén kérte fel az
akkor Cassisban tartózkodó Marsilit a pápai hadsereg megszervezésére és vezetésére.
Marsili elsősorban Bologna és Róma védelmének megerősítésével foglalkozott,
sajnos kevés sikerrel. A rosszul felszerelt és kiképzett pápai hadsereg – Marsili hadtechnikai
tudása és igyekezete ellenére – nem tudott ellenállni a harcedzett osztrák
csapatoknak. 1708 októberében a császáriak elfoglalják Bolognát, mire Marsili csapataival
Anconáig vonul vissza, és ott is marad az 1709 januárjában megkötött békéig.
Minderről részletesen lásd: Luigi SIMEONI, Il Generale Marsili e la difesa dello
Stato pontificio nel 1708–1709 = Memorie intorno…, i. m. (19. jegyzet), 91–144;
KÖPECZI Béla, A Vatikán és a Rákóczi-szabadságharc, Magyar Könyvszemle, 2002,
345.
43
BELICZAY, Marsigli élete…, i. m. (2. jegyzet), 96.
44
THALY Kálmán, II. Rákóczi Ferenc ifjúsága, 1676–1701, Pozsony, Stapfel, 1881, 268.
45
RÁKÓCZI Ferenc, Vallomások, emlékiratok, szerk. és jegyz., HOPP Lajos, Bp.,
Szépirodalmi, 1979, 89 (Magyar Remekírók).
263