Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

2. A Segneri-féle népmissziók hazai jelenlétének vizsgálata
A misszióknak két típusa különböztethető meg: a hittérítő vagy külső misszió
és a hitelmélyítő vagy belső misszió. A külső missziók a hitterjesztés eszközei
voltak a hitetlenek körében, míg a belső missziók a tridenti zsinat után a római
katolicizmus szilárd érvényesülését hivatottak biztosítani. A misszionáriusok
főleg a vidéki területeken élők vallási ismereteit kívánták biztos alapokra
helyezni és a vallásgyakorlat fellendítésén munkálkodtak, hangsúlyozva
annak fontosságát az üdvösség szempontjából. E két törekvést külsőségeiben
jellegzetesen barokk missziós módszer köntösébe öltöztették.
Segneri fellépése előtt a belső misszióknak két fő típusa létezett: a penitenciális
és a kateketikai. Míg az előbbi jellegét a körmenetek, a nyilvános
önostorozás, a megbocsátási aktusok, a vallás rituális része határozta meg,
addig a hitoktatási misszió a katekizmus tanítására helyezte a hangsúlyt.
A bűnbánati körmenetek gyökerei egészen a 13. századig nyúlnak vissza.
1258-ban Perugiában Raniero Fasano tüzes prédikációja után a nép lelkesen
csatlakozott a barát nyilvános flagellatiójához, majd nem sokkal később flagelláns
társulatokat hoztak létre. 16 A test sanyargatásával a résztvevők Krisztus
szenvedéséből akartak részesedni és a bűneikért járó büntetést szerették
volna mérsékelni. A mozgalom újjáéledése a 14. század közepére datálható,
közvetlen előzménye a pestisjárvány volt. Az önként vállalt vezeklés a látványosságot
és a teatralitást kedvelő barokk korban újra virágkorát élte.
A hitoktatási missziók feladata a katekizmus tanítása, a vallási ismeretek
megszilárdítása volt a prédikációk, a hittanórák, a kis könyv formájában kiadott
énekek segítségével.
Segneri az imént említett két missziós módszer jellegzetességeit ötvözve
hozott létre egy harmadikat, amely a centrális vagy központosított nevet
kapta, 17 mivel kijelöltek egy központot, és az ettől elérhető távolságra eső települések
lakóit vonták be a misszióba. A misszió során a prédikáció, a tanítás
és a körmenetek váltották egymást a különböző napszakokban.
A Segneri-misszió elemei már korábban is léteztek. A módszer újdonsága
ezek tudatos alkalmazásában rejlik, amelynek elsődleges célja a bűnbánat
felkeltése. Segneri valószínűleg a missziók tapasztalata nyomán folyamato-
16
I. S. A. HERFORD, The Confraternities of Penitence. Their Dramas and Their Lamentations,
The English Historical Review, 1891, 646–673.
17
A itáliai Segneri-missziókról: Armando GUIDETTI, Le missioni popolari: I grandi
gesuiti italiani: Disegno storico-biografico delle missioni popolari dei gesuiti d’Italia
dalle origini al Concilio Vaticano II, Milano, Rusconi, 1988; Carla FARALLI, Le
missioni dei Gesuiti in Italia (sec. XVI–XVII): problemi di una ricerca in corso,
Bollettino della Società di Studi Valdesi, 1975, 97–116; Giuseppe ORLANDI, Missioni
parrocchiali e drammatica popolare, Spicilegium Historicum Congregationis
Sanctissimi Redemptoris, 1974, 313–348; Leonida COSTA, Un apostolo della civiltà
contadina: padre Paolo Segneri S. J., Faenza, estratto da Quaderni 3, Museo del lavoro
contadino nelle vallate del Lamone Marzeno Senio, Brisighella, 1991, 33–57.
245