Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

leinek – például Isten mibenlétének – rövid, világos, jól tanulható, igeszerű
magyarázata (ez a kegyességgyakorlás nélkülözhetetlen alapja) szükségessé
tette, hogy a tanítás nyelve igazodjon azokhoz a szentírási helyekhez, ahonnan
a tárgyalt tantételhez érveket lehet szállítani. Például analógiás, antropomorf,
allegorikus szemléletet helyesen csak akkor használhat fel a tanítás, ha
az Írás valamely, a tételhez alkalmas érvet szolgáltató helye is ilyen volt. 34
„E’ magunk mesterségével-való könyörgésben, eggyüt kell szükségképpen
járni a’ szívnek a’ szájjal”. 35 Könyörgéskor a „szívnek a szájjal” együtt kell
járnia: ez Medgyesi hitvalló tanítása szerint azt jelenti, hogy az imádság beszédműve
a szentírásbeli imádkozók sokféle szólásmódját (a könyörgés során
használt szavaikat, valamint az általuk kért és hálaadással fogadott dolgokat)
kell, hogy kövesse. A Szentírás szavainak ez az aktualizáló követése az igaz
istentisztelet és hitvallás. Szent Pál azt kérdezi: mit mond a hitből való igazság?
Ekkor használja a szív és a száj együtt járásának képzetét. A Mózes
törvényében leírt igazság a törvény útján járó emberé, a Krisztusban adott
kegyelem lényege viszont az, hogy Krisztus feltámadott, itt van, s megszabadítja
az önmaga üdvössége után futó embert meddő életformájától. Pál megszemélyesíti
a hitből való igazságot, s közben nagyon szabadon idézi (szinte
csak kifejezéstárként használva) az 5Móz 30, 14 verset: „Sőt felette közel van
hozzád ez ige: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt”. Az evangélium
hirdetése és megvallása által az ember életének valódi részévé lesz a
feltámadott Krisztus: ennek elismerése Pál mondásában az ószövetségi szavak
ismétlésével megy végbe; az Ige ebben az ismétlésben telik be. 36
Az Igét mindig csak Isten kegyelme mondhatja nekünk, nincsen birtokunkban,
hanem adatik. Az emberi igehirdetésnek és az imádságnak az Ige
valóságából kell kiindulnia, ennek az igazságára kell céloznia, jóllehet az Ige
34
Medgyesi a Praxis pietatis teológiai alapozó részében Isten tulajdonságait részletezve
így ír erről: „vannak ezeken kívül több tulajdonságok is, melyek az Írásban az Istennek
tulajdoníttatnak, de példázatban per anthromorphosin, emberi formán: emberi
tagok, szem, fül, száj, orr, kéz, lábak etc., avagy érzékenységek és emberi munkálkodások:
látás, hallás, illatozás, munkálkodás, járás-kelés és egyéb effélék tulajdoníttatnak.
Ismét per anthropopatheian, emberi mód szerint: belső indulatok, úgymint
vidámság, bánkódás, öröm, keserűség, szerelem, gyűlölség etc., avagy per analogian,
hasonlítás szerint: mint mikor oroszlánnak, kősziklának, toronynak, pajzsnak etc.
mondatik, melyeknek magyarázatokat minden Commentariusban feltalálhatni.
(Vide Dictionarium Biblicum VILSONis Anglice edit)”. MEDGYESI, Praxis, i. m.,
53.
35
„A’ könyörgő ember mindenével a’ könyörgésen rajta legyen, azaz, szívével, lelkével,
gondolataival, nyelvével, érzékenységivel, s-minden erejével, az imádkozást együtt
fogja, igen meg-óván magát hogy tsak mi kevésnyire-is ’sem külső ’sem belső képpen
ide-s-tova el-ne vonódjék”. MEDGYESI Pál, Doce nos orare, quin et praedicare etc.
az az imadkozasra és praedicatio irásra s-tételre és a’nak meg-tanulására-való mesterseges
tablak, Bártfa, Klöss, 1650, D3r. (RMNy 2310)
36
Vö. VARGA Zsigmond, A rómaiakhoz írt levél magyarázata = Jubileumi Kommentár,
i. m. (3. jegyzet), 247.
174