Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

A „Tárgymutató” szerzője lényegében azonosítja a „magyar nemzetet” és
a „magyarokat” a magyar nemességgel, és ebben a kérdésben nézetei egybeesnek
a „Tripartitum” szerzőjének társadalomszemléletével. Ugyanakkor a
17. századi jogász a 16. század elején alkotó kollégájához képest igyekezett
pontosabban megfogalmazni a „magyarok” és az „idegenek” közötti jogi állapotok
különbségét. Ennek a törekvésnek a szükségességét a korabeli politika
diktálta: az a tény, hogy Magyarországon egy idegen dinasztia uralkodott,
amely abban különbözött a korábbiaktól (Anjouk, Luxemburgiak, Jagellók),
hogy nem Magyarországon élt.
Még egy nagyon fontos vonás jellemzi a 17. századi magyar jogász eszmefuttatását,
melyből azt láthatjuk, hogyan identifikálja magát. „Az idegen”
képét Aszalay „az ellenség”-fogalommal egészíti ki. 50 „A természetes ellenség”
minden magyar szemében a 17. században a török volt. Werbőczy számára
ez a helyzet nem volt annyira aktuális, mint Aszalay kortársai számára.
Ő szigorúan elválasztja a „magyart” (incola, regnicola, hungarus, nobilis) és
Magyarországot (Hungaria) az ellenségtől, a töröktől. Sokat írt azokról, akik
a töröknek és a tatároknak fegyvert vagy élelmiszert adnak, és velük veszélyes
tárgyalásokat folytatnak, illetve azokról, akik hódolnak a szultánnak. 51
Szerinte ezt nem szabad tenni, mert Magyarország nem egy közönséges keresztény
királyság, hanem a keresztény királyságoknak és országoknak előbástyája
(„Christianorum Regnorum et Provinciarum ante murale”), illetve
a keresztény hit védelmezője és megmentője a hitetlenektől (infideli). 52 Az
„igazi” hitnek olyan nagy jelentőséget tulajdonít, hogy a magyar királyokról
szólva hangsúlyozza: csak katolikusok lehetnek. 53 Bár Szent István törvényére
hivatkozik ezen a ponton, érezhetjük, hogy Magyarország korabeli helyzetére
utal. Mint sok más kortárs, például a patrónusa, Esterházy Miklós is biztos
volt abban, hogy a törököt csak „viribus unitibus” lehet legyőzni. A katolikus
hitben látta ezt az egyesítő erőt, és feltételezhető, hogy nem utolsósorban
emiatt olyan szigorú a protestánsokkal szemben.
Összegezve elmondhatjuk, hogy Aszalay István, a híres jogász és tekintélyes,
magas rangú tisztviselő a következőképpen identifikálja magát: a vallásban
következetes katolikus; nemzetileg magyar, illetve magyar nemes; a politikában
szintén magyar nemes, aki számára a magyar nemesség előjogai
fenntartandók még az idegen dinasztiával szemben is, a nemzeti királyság
létét nem szüntethetik meg sem a Habsburgok, sem a törökök.
A 17. századi magyar jogász politikai és nemzeti identifikációja tükrözte a
korabeli magyar nemesség eszméit, és ezzel együtt az országon belül kialakult
politikai helyzetet. Lényegében ezek az eszmék konzervatívak, mert a
magyar feudális elit társadalmi és politikai előjogain alapultak. A magyar elit
50
Uo., 279.
51
Uo., 346, 347, 348, 545.
52
Uo., 203.
53
Uo., 267.
123