A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
100<br />
A RÉGIÓK MAGYARORSZÁGA <strong>II</strong>. HÁLÓZATOK ÉS LABIRINTUSOK<br />
Ebben az új, szerveződő kárpát-medencei térben Budapestnek meghatározó szerepe<br />
volt és lehet a jövőben.<br />
A másik célcsoport a régóta jellemző helyzetnek az ismételt megerősítése,<br />
hogy csökkenteni kell az ország egyközpontúságát, a policentrikus városhálózat<br />
kialakításának esélyét biztosítva. A regionális központok innovációs, gazdasági,<br />
igazgatási, szolgáltatási szerepének megerősítése révén történhet mindez, aminek<br />
következtében a regionális kisugárzó hatások erősebbek lehetnek a nagyvárosi<br />
kör bizonyos tagjaiban. Így erősödhet a hálózati jelleg, mind intraregionális,<br />
mind pedig interregionális, döntően határmenti együttműködések vonatkozásában.<br />
A budapesti túlsúly ellenpontozása érdekében a fejlesztési koncepcióban regionális<br />
innovációs pólusok, fejlesztési központok kijelölése történt meg. Ennek<br />
a fejlesztési politikának az előzményei már az 1971-ben elfogadott Országos Településhálózat-fejlesztési<br />
Koncepcióra nyúlik vissza (1007/1971. (<strong>II</strong>I. 16) Korm.<br />
határozat). A Koncepcióban a települések ötfokozatú osztályozását alakították<br />
ki, ahol az országos központ (Budapest), a felsőfokú központ (kiemelt, felsőfokú<br />
központ, részleges), középfokú központ (részleges), alsófokú központ (kiemelt,<br />
alsó fokú, részleges) és egyéb település besorolást alakítottak ki. A tervezési-gazdasági<br />
körzetek a fővárosra és az öt regionális központra épültek (Kulcsár, 1972).<br />
Ennek a rendszernek a bevezetése a hetvenes évek végére kudarcba fulladt, mivel<br />
egyrészt a rendszer túl merev volt a szolgáltatások leosztásában, azok hierarchikus<br />
jellegében, másrészt nem rendelkezett a szükséges forrásokkal, s végül az<br />
alsóbb szintek erős politikai nyomást fejtettek ki a rendszer ellen. Számunkra<br />
most az a lényeges ebből a koncepcióból, hogy már itt is megfogalmazódik a regionális<br />
központok hálózatának tudatos fejlesztése, részben a kijelölésre került<br />
– de nem működő – körzetek gazdasági fókuszaként, részben pedig a fővárost<br />
ellensúlyozó centrumokként.<br />
A növekedési pólus-elmélet képezte alapját a francia regionális politikának<br />
a hatvanas és hetvenes években. Ennek hatására alakultak ki a franciaországi<br />
nagyvárosok szellemi bázisai (egyetemi hálózat, tudományos parkok, kutatóintézetek<br />
telepítése, korszerű technológiát működtető vállalkozások letelepedésének<br />
támogatása, város rehabilitációs programok). A francia modell sikeresnek<br />
mondható, hiszen elérték, hogy közel két évtized alatt a nagyvároshálózat megerősödjön,<br />
annak versenyképessége emelkedjen, és egyben a regionális szervezőfunkcióik<br />
is létrejöjjenek.<br />
A magyar városhálózat jellege, a nagyvárosok kiegyenlített, de szerkezetében<br />
mégis eltérő rendszere, a regionális szerepkörök és szervező funkciók iránti egyre<br />
nagyobb igény lehetővé teszi, hogy az öt tradicionális regionális központ (Győr,<br />
Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc) egy koncentrált fejlesztés révén fejlesztési pólus<br />
funkcióit – amelyek egyértelműen adottak mindegyik központban – megújítsák,<br />
azokat további új elemekkel egészítsék ki. Az OTK-ban megjelenik még<br />
alközpontként a Veszprém-Székesfehérvár várospáros is, mint kiemelt fejlesztési<br />
terület. Az Országos Területfejlesztési Koncepcióban megfogalmazottak szerint<br />
a pólussá válás kritériumai az alábbiak ():
Change language