A régiók Magyarországa II. – Hálózatok és labirintusok - MEK

SCHNEIDER GÁBOR: AZ EURÓPAI FŐVÁROSI ÉS METROPOLISZ RÉGIÓK
139
térségek jelentette pozitív versenytényezőkre fókuszálok: ilyen a magas és képzett munkaerő
adott térségben való koncentrációja, az innovativitás és a kreativitás, valamint a szolgáltatási
szektor átlagnál magasabb részaránya.
13 Relatíve alacsony a bérszínvonal a Közép- és Nyugat-Európa országaihoz képest, ugyanakkor
már versenyhátrányban van a távol-keleti térségekkel szemben, ráadásul a térség országaiban
a bérszínvonal az elmúlt időszakban erőteljes emelkedésen ment keresztül, amely lényegesen
nagyobb ütemű volt a gazdasági növekedés és a termelékenység üteménél.
14 A flexibility (rugalmasság) és a security (biztonság) szavakból.
15 Porter „gyémánt-modelljében” (Diamond-model) az innovativitás és termelékenység oldaláról
közelítette meg az egyes térségek versenyképességét. Porter szerint a regionális adottságok – pl.:
tőke és a humánerőforrás koncentrációja és az infrastrukturális fejlettség; a regionális vonzerő
– üzleti környezet megteremtése; komparatív előnyök az egyes ágazatokban; valamint a megfelelő
keresleti oldal – felvevőpiac – együttesen azok a tényezők, amelyek a versenyképességet
meghatározzák. Azonban mindenhol elengedhetetlen feltétel a társadalmi együttműködés és
hálózati struktúra kialakítása (Porter, 2002).
16 A „kulturális” és a „humánkapacitás” azok az indikátorok, amelyekkel a civil társadalom kohézióját
mérni tudjuk (Ágh, 2006: 36). Ezek a mutatók a civil szféra intézményesülését is jellemzik,
amely a társadalmi partnerségben jelentkezik.
17 A 2005-ös német Szövetségi Területfejlesztés-politikai Jelentés 11 MEGA-régiót állapított
meg. 2006 júniusában a területrendezésről szóló miniszteri konferencia (Ministerkonferenz
für Raumordnung, MKRO), javaslatára a fent említett 11 városi régió koncepcióját szövetségi és
tartományi szinten is elfogadták. Ezek a következő régiók: Berlin-Brandenburgi Fővárosi Régió,
Bremen-Oldenburgi Régió, Frankfurt-Rajnai Régió, Hamburgi Régió, Hannover-Braunschweig-
Göttingeni Régió, Müncheni Régió, Nürnbergi Régió, Rajna-Neckari Régió, Rajna–Ruhr-vidéki
Régió, Szászháromszög Régiója, Stuttgarti Régió.
18 A gazdasági és társadalmi különbségek további növekedésének mérséklése érdekében megállapodás
született arról, hogy hathatós szövetségi, tartományi és uniós forrásokkal két regionális
vonzáskörzetet alakítanak ki az ország keleti részében.
19 A hagyományosan centrális államberendezkedésű Franciaországban a területfejlesztési célok
meghatározásakor központilag alakítottak ki ún. fejlesztési térségeket.
20 Az innovációs szint növelésének lehetősége az adott régióban lévő felsőfokú és kutatóintézetek
számától, a gazdaság szereplői közötti együttműködés jellegétől, és a multinacionális vállalatok
mellett a KKV-k innovációs képességétől is függ.
21 Általánosságban kijelenthető, hogy az adott régió területi fejlődése szempontjából kialakítottak
egy fejlesztési tanácsot, illetve ügynökséget. Gyakori, hasonlóan a magyarországi területi-statisztikai
régiók intézményrendszeréhez, hogy a fejlesztési tanács alkalmazásában működik
a fejlesztési ügynökség. Az intézményrendszer másik sajátos vonása a társadalmi partnerek
széleskörű bevonása, többszintű intézményi struktúra kialakításával. A stratégiai döntések
meghozatalában a lehető legszélesebb döntéshozói kör vesz részt, amelyek végrehajtását ugyanakkor
erre szakosodott szervezetek végzik.
22 A 11 MEGA lakosságszáma meghaladja az ország össznépességének 60 százalékát, jól lehet
területének aránya az ország összterületének mintegy 48 százaléka. A régiók gazdasági teljesítménye
pedig az ország GNP-jének mintegy 65 százalékát adja. Ugyanakkor egyesével megvizsgálva
e fővárosi térségeket jól látható, hogy milyen jelentős gazdasági kapacitással rendelkeznek.
23 Háromfajta innováció típust különböztetek meg: a technológiai – tudományost (analitikus innováció),
a társadalmi innovációt, pl. egy-egy új szolgáltatási funkció bevezetése, valamint a
kulturális innovációt. Ez utóbbit gyakran azonosítják az ún. szimbolikus innovációval is (Hansen,
Vang and Asheim, 2005: 7).