A régiók Magyarországa II. – Hálózatok és labirintusok - MEK

148
A RÉGIÓK MAGYARORSZÁGA II. HÁLÓZATOK ÉS LABIRINTUSOK
tetnek információk – és különösen nem hivatalos információk – beszerzésére,
nemzetközi együttműködési hálózatok kialakítására, a regionális és a közösségi
intézmények közti kétirányú információáramlás fenntartására, az anyarégiójukat
elsődlegesen érintő európai politikák „puha” eszközökkel történő befolyásolására,
valamint kisebb részben regionális marketing tevékenységre. Mindezen
tevékenységek vizsgálata nyomán a Vrije Universiteit Brussel kutatói arra
a megállapításra jutottak, hogy a regionális képviseletek elsősorban gazdasági és
szociális érdekek védelmében fejtik ki tevékenységüket, és ezekhez képest a regionális
identitás védelme, illetve a regionális marketing másodlagos fontosságú
(ibid: 44).
Egyúttal érdemes áttekintenünk, hogy mely szakpolitikai területek állnak az
uniós regionális érdekérvényesítés érdeklődésének középpontjában (Függelék, 3.
táblázat). Lorenza Badiello ezek közül a kohéziós politikát, a regionális politikát,
a kutatást és fejlesztést, az agrárpolitikát, a környezetvédelmet, a közlekedést,
a szociálpolitikát, az iparpolitikát, valamint az energiapolitikát említi (Badiello,
2000). Huysseune és Jans felmérése ettől valamelyest eltérő képet mutat. Szerintük
a közösségi szintű regionális érdekérvényesítés kulcsterületei a kohéziós
politika, a környezetvédelem, a közlekedéspolitika, valamint a kutatás és fejlesztés
– azaz jellemzően a „harmadik szektor” –; míg a szociálpolitika, az oktatáspolitika
és a versenypolitika általában közepes figyelmet kap a régiók részéről;
az agrárpolitika, az egészségügy, a fogyasztóvédelem, az iparpolitika, a turizmus
és a távközlés pedig háttérbe szorul (Huysseune és Jans, 2005: 43) (Függelék, 4.
táblázat).
3.1. A regionális érdekérvényesítés megjelenése és általánossá
válása az Európai Unióban
A fent említett céljaik elérése érdekében az európai régiók kiterjedt érdekérvényesítési
tevékenységet folytatnak a közösségi intézményekben. Ennek alapját
az Európai Unió hármas törekvése jelenti a tagállami regionális politikák összehangolására,
a regionális fejlesztést szolgáló források biztosítására, valamint a
közösségi szintű regionális politika továbbfejlesztésére. A regionális különbségek
már az Európai Szén- és Acélközösség alapításakor a figyelem középpontjába,
majd később a Római Szerződés alapelvei közé kerültek. Az Európai Beruházási
Bank 1958. évi alapítása, illetve az általa a régiók számára biztosított kedvezményes
források szintén az egyenetlen fejlettségből származó akadályok leküzdését
szolgálták. Ezek az eszközök azonban inkább egyes térségek átmeneti nehézségeit
voltak hivatottak orvosolni, és – a közös piac kiegyenlítő hatásába vetett
bizalom nyomán – nem mutattak egy általános közösségi regionális politika irányába.
Ennek ellenére az 1960-as években újabb fontos kezdeményezések születtek.
1961-ben nagyszabású konferenciára került sor a regionális különbözőségek
témakörében, és létrejött az Európai Szociális Alap. 1964-ben ez utóbbihoz csatlakozott
az Európai Mezőgazdasági Tájékoztató és Garanciaalap, amit 1965-ben
a Bizottság által a Tanácshoz intézett első regionális politikai memorandum,