A rÃ©giÃ³k MagyarorszÃ¡ga II. â HÃ¡lÃ³zatok Ã©s labirintusok - MEK

More documents

Recommendations

Info

50 A RÉGIÓK MAGYARORSZÁGA <strong>II</strong>. HÁLÓZATOK ÉS LABIRINTUSOK tékenyen őrző központi (szövetségi) kormányzat képviselői döntenek. A legérzékenyebben érintett német tartományok által az 1990-es évek elején kidolgozott „Háromszintű Európa” koncepció – amely látszólag az EU továbbfejlődésének föderalista szemléletű forgatókönyve – valójában a három szint (közösségi, nemzeti, regionális) egyenrangúságára építő nyomásgyakorló ideológiaként szolgált arra, hogy a Landok alkotmányos garanciákkal kompenzálják a közpolitikák közösségi szintre emeléséből származó hatáskör- és kompetenciaveszteségeiket. Az osztrák, belga és spanyol régiók támogatását maguk mögött tudva a Landok a maguk javára tudták fordítani a Maastrichti Szerződés és a német egyesítés körüli politikai vitákat, más szóval az európai belpolitikában való részvétel intézményesítését összekapcsolták az új tartományok befogadása miatt egyébként is elengedhetetlen alkotmányos reformokkal. A szubnacionális mobilizáció eredményeképpen az alábbi, a föderális és regionalizált országok nézőpontjából mindenképpen modell-értékű érdekérvényesítési lehetőségek állnak a régiók rendelkezésére. 1.1. Közösségi szintű csatornák a) Európai Bizottság, b) Tanács (a Szerződés 203. cikkelye által biztosított lehetőség révén) c) Európai Parlament, d) Régiók Bizottsága, e) transznacionális „esernyőszervezetek”, f) brüsszeli regionális képviseletek. 1.2. Tagállamon belüli csatornák A régiók bekapcsolódását az EU-döntéshozatalba a belpolitikai alkufolyamatok során kialakított, országonként változó informális és intézményes csatornák biztosítják leghatékonyabban. A föderális vagy regionalizált országok régiói széleskörű döntéshozatali kompetenciákkal, pénzügyi forrásokkal, szervezeti kapacitással és politikai legitimációval rendelkeznek ahhoz, hogy kihasználják az új európai lehetőségeket, míg a gyengén decentralizált vagy unitárius államok középszintjei a szükséges kapacitások híján nem tudnak igazán részesei lenni az európai politika arénáinak (Benz, 2000; Jeffery, 2000; Horváth, 2005). A brüsszeli irodák számának ugrásszerű megnövekedése a fenti összefüggésben értelmezhető. Az első irodát a már említett Birminghami Városi Tanács nyitotta meg 1984-ben, a következő évben pedig két német tartomány, Észak-Rajna Vesztfália, és Bajorország létesített képviseletet, mivel a német Landok már akkor felismerték, hogy a németországi törvényhozást egyre inkább az EU jogszabályai határozzák meg, és ez a tendencia folytatódni fog (Heichlinger, 1999: 5; Jeffery, 1999: 187). Az első irodák megalapítását követően először német tartományok és az Egyesült Királyság helyi és regionális hatóságai aktivizálódtak, de a többi tagország régióira sem kellett sokat várni. A regionális képviseletek száma folyamatosan gyarapodott: 1988-ban 17, 1993-ban 54, 1994-ben 76, 1995 végén 108, 2000-ben 1999, 2006-ban pedig már 231 iroda működött Brüsszelben
KAISER TAMÁS ÉS KIS-VARGA JUDIT: ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS HÁZON KÍVÜL 51 (CoR, 2006; Goergen, 2006). A növekvő brüsszeli jelenlét valójában abba a folyamatba illeszkedik, amely egyrészt az „egyre szorosabbá váló integráció”, más szóval az egységes belső piac és az európai belpolitika erőteljes intézményesülésére utal, másrészt azt is jelzi, hogy az EU12 majd 15 tagállamai – habár kétségtelenül nem azonos mértékben és tartalommal – a regionalizálás útjára léptek, és közülük például Spanyolország élen járt a strukturális alapok felhasználásában. Ugyanakkor az sem tekinthető véletlennek, hogy a szélesebb közvélemény által alapvetően euroszkeptikusnak tekintett, de az EU-ban rejlő gazdasági előnyök maximális kihasználására törekvő britek hozták létre a legtöbb, és a legváltozatosabb intézményi formákban működő képviseletet. A 2004. május 1-jei bővítés után ismét magasra szökött az alapítási láz, miután az új tagállamok is elkezdték megnyitni a regionális képviseleti irodákat. A Régiók Bizottságának 2006. évi adatai szerint 231 regionális képviselet működik Brüsszelben, de számuk Bulgária és Románia 2007. január 1-jei belépésével nyilvánvalóan tovább fog emelkedni. A jelenlegi tagországok közül csupán Szlovénia nem élt még a lehetőséggel, ezzel szemben Norvégia, annak ellenére, hogy nem is tagország, már öt regionális irodát tart fenn, és Románia is három képviselettel rendelkezett közvetlenül a belépés előtt (CoR, 2006; Goergen, 2006). Mindez a regionális képviseleti irodák működésének elismertségét és létjogosultságát mutatja, de a kezdeti időszakban számos problémával kellett szembenézniük. Megjelenésük Brüsszelben merőben új jelenség volt, mivel nincsenek megemlítve a Szerződésekben, így nem lehetett hivatalos szerepük a közpolitikaformálási folyamatban sem. Azon sem lehet csodálkozni, hogy a már Brüsszelben megalapozott háttérrel rendelkező és jól bevált mechanizmusokat működtető nemzeti szintű szervek nem fogadták kitörő örömmel a regionális érdekekért közvetlenül fellépő irodákat. Elsősorban az EU intézményei és a központi kormányzatok közötti kapcsolatokban a „postaláda” szerepét betöltő Állandó Képviseleteket (ÁK) zavarta az irodák jelenléte, ami hosszú ideig egyfajta kapcsolathiányt, helyenként versengést eredményezett a képviseleti irodák és az ÁK-k között. A problémát elsősorban az jelentette, hogy az államigazgatás körébe tartozó ÁK felfogása szerint bármilyen, a tagállamok hatáskörébe tartozó tevékenység, funkció és feladat kizárólag a diplomáciai érintkezés és a nemzetközi jog hatálya alatt végezhető. A kilencvenes évek elejére azonban a kapcsolatok jelentősen javultak, és napjainkra kiegyensúlyozott, az információk kölcsönös cseréjén alapuló együttműködés alakult ki az ÁK, a Bizottság, az Európai Parlament, a Régiók Bizottsága, a regionális képviseletek, az érdekcsoportok, valamint a hazai szakértők között. 4 Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy egy többszintű, sokszereplős közpolitikai környezetben a nemzeti stratégiák kialakításában és a nemzetközi érdekérvényesítésben egy jól megszervezett információs és koordinációs hálózatként működő „külső EU-intézményrendszernek” talán még fontosabb is a szerepe, mint a belsőnek (Ágh, 2006: 152). Az irodáknak ugyanakkor a belga hatóságokkal is meg kellett küzdeniük, mivel azok nem tudtak mit kezdeni az addig példa nélküli jelenséggel, az irodák és alkalmazottaik jogi helyzetével. A másik problémakört, az adózás kérdését
Page 3: A régiók Magyarországa II. HÁL
Page 6 and 7: A régiók Magyarországa II. HÁL
Page 8 and 9: TARTALOMJEGYZÉK Csalagovits Imre J
Page 10 and 11: 8 A RÉGIÓK MAGYARORSZÁGA II. HÁ
Page 12 and 13: 10 A RÉGIÓK MAGYARORSZÁGA II. H
Page 48 and 49: Kaiser Tamás és Kis-Varga Judit
Page 92 and 93: Rechnitzer János AZ EURÓPAI REGIO
Page 102 and 103:
100 A RÉGIÓK MAGYARORSZÁGA II. H
Page 104 and 105:
Page 106 and 107:
Page 108 and 109:
Page 110 and 111:
Page 112 and 113:
Page 114 and 115:
Page 116 and 117:
Page 118 and 119:
Page 120 and 121:
Page 122 and 123:
Page 124 and 125:
Page 126 and 127:
Page 128 and 129:
Page 130 and 131:
Page 132 and 133:
Page 134 and 135:
Page 136 and 137:
Page 138 and 139:
Page 140 and 141:
Page 142 and 143:
Page 144 and 145:
Page 146 and 147:
Page 148 and 149:
Page 150 and 151:
Page 152 and 153:
Page 154 and 155:
Page 156 and 157:
Page 158 and 159:
Page 160 and 161:
Page 162 and 163:
Page 164 and 165:
Page 166 and 167:
Page 168 and 169:
Page 170 and 171:
Page 172 and 173:
Page 174 and 175:
Page 176 and 177:
Szűcs István AZ ÉSZAK-ALFÖLDI R
Page 178 and 179:
Page 180 and 181:
Page 182 and 183:
Page 184 and 185:
Page 186 and 187:
Page 188 and 189:
Page 190 and 191:
Page 192 and 193:
Page 194 and 195:
Zöld-Nagy Viktória A TERÜLETI EG
Page 196 and 197:
Page 198 and 199:
Page 200 and 201:
Page 202 and 203:
Page 204 and 205:
Page 206 and 207:
Page 208 and 209:
Page 210 and 211:
Page 212 and 213:
Page 214 and 215:
Page 216 and 217:
Page 219 and 220:
A KÖTET SZERZŐI Csalagovits Imre
Page 221:
Felelős kiadó: az MTA Szociológi
show all

A rÃ©giÃ³k MagyarorszÃ¡ga II. â HÃ¡lÃ³zatok Ã©s labirintusok - MEK

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?

A rÃ©giÃ³k MagyarorszÃ¡ga II. â HÃ¡lÃ³zatok Ã©s labirintusok - MEK