A régiók Magyarországa II. – Hálózatok és labirintusok - MEK

SCHNEIDER GÁBOR: AZ EURÓPAI FŐVÁROSI ÉS METROPOLISZ RÉGIÓK
109
• az ún. „jó gyakorlatok” (best practice) széleskörű tapasztalatcseréjére, továbbá
olyan stratégiai koncepciók megvalósítására, amelyek széles uniós
összefogásban készülnek (Council of Ministers, 2005b: 3).
Az unió ezen törekvések támogatására az Európai Szomszédságpolitika további
erősítésével, illetve a lisszaboni és göteborgi prioritások átstrukturálásával 3
válaszolt. A funkcionális városi térségek aktívabb részvételét a kohéziós politikában
az alábbi pontokon segítette elő:
• Az innovatív fejlesztési pólusok szoros kapcsolatban állnak a régió központokkal,
illetve az ott működő vállalkozásokkal és egyetemekkel.
• A nemzeti lisszaboni stratégiák, az ún. Nemzeti Reformprogramok kidolgozásának
és végrehajtásának aktív résztvevői a városok és a régiók.
• A régiók üzleti vonzerejének növelése és az élhető régió modelljének kialakítása.
• Az ún. „többfokozatú szereplőbevonás” (multi-scale-actor approach), amelynek
keretében a regionális és a helyi döntéshozókat is bevonják a többszintű
döntéshozatali eljárásba.
Az uniós prioritások egyértelműen egy többszintű döntéshozatali modell kialakítását
szorgalmazzák, a szubszidiaritás elvének alkalmazásával. A politikai
döntéshozatal és a partnerség körének kibővítése mellett további törekvés a gazdaság
térségi szintű koncentrációja, valamint a fenntartható fejlődés regionális
szintű kialakítása. A Lisszaboni Stratégia megvalósítása tehát egyre nagyobb
mértékben kerül a funkcionális városi térségek hatáskörébe.
Az Európai Unió 462 olyan várost tart nyilván, amelyek lakossága meghaladja
a 100 ezer főt. A gazdasági és foglalkoztatottsági statisztikai adatok alapján
ezek a városok és térségeik befolyásolják a legnagyobb mértékben a gazdasági
és a társadalmi fejlődést. A városok dominanciáját mutatja az az adat is, amely
szerint az Európai Unió állampolgárainak mintegy 80 százaléka él városokban.
Ezen felül a felmérések azt is mutatják, hogy a rurális és a hegyvidéki térségekkel
szemben egyedül a városoknak sikerült megtartaniuk lakosságszámukat, illetve
növelniük azt. Az Eurostat előrejelzései szerint az európai városok 2020-ig
növekvő lakosságszámmal rendelkeznek; lakosságszámuk 2020-tól kezd csökkeni
(European Commission, 2006c: 8–10).
Az Európai Tanács 2005. márciusi állásfoglalásában ismételten megerősítette,
hogy az európai versenyképesség alapjait és növekedési lehetőségeit a megerősített
térségi együttműködésekben látja. A társadalmi kohézió, a tudás és innováció,
az emberi erőforrások hatékony és koncentrált felhasználása, valamint a
tőke optimális befektetése ennek legfontosabb tényezői (European Commission,
2005a: 3). Felértékelődött a városi térségek funkciója és szerepe, amelyet jól érzékeltet
a 2005. decemberi bristoli tanácsülés és az ott elfogadott „Bristoli Megállapodás”
(Council of Ministers, 2005a). A megállapodás bevezeti a „fenntartható
közösségek” (sustainable communities) fogalmát, vagyis a város és térségének
olyan irányú fejlődését jelenti, amely integrálja a gazdasági, a társadalmi és kör-