A régiók Magyarországa II. – Hálózatok és labirintusok - MEK

150
A RÉGIÓK MAGYARORSZÁGA II. HÁLÓZATOK ÉS LABIRINTUSOK
3.2 A regionális érdekérvényesítés csatornái az Európai Unióban
A képviseleti irodák azonban a közösségi szintű regionális érdekérvényesítésnek
csupán az egyik csatornáját jelentik. A regionális érdektörekvések ugyanis – hasonlóan
a partikuláris érdekcsoportok már említett gyakorlatához – egyszerre
több csatornában jelennek meg párhuzamosan. Ezek közül az alábbiak érdemelnek
kitüntetett figyelmet:
• a „nemzeti út”: kapcsolat a nemzeti kormányzati szervekkel és intézményekkel,
illetve az adott tagállam uniós Állandó Képviseletével, valamint
ezeken keresztül a Tanácsban kifejezésre jutó nemzeti álláspont befolyásolása;
• a „brüsszeli stratégia”: közvetlen kapcsolat a közösségi intézményekkel;
• a Régiók Bizottsága mint az európai régiók képviselőinek sajátos uniós testülete;
• az európai regionális érdekszövetségek és hálózatok; valamint
• a brüsszeli regionális képviseleti irodák.
3.2.1. A „nemzeti út”
A „nemzeti út” a Tanács döntéshozatali monopóliuma nyomán sokáig a regionális
érdekérvényesítés szinte kizárólagos csatornáját jelentette. Ma már azonban a
régiók is a „nemzeti út” és a „brüsszeli stratégia” együttes alkalmazásában látják
a hatékony érdekérvényesítés garanciáját. A Genti Egyetem kutatói szerint egyúttal
a „nemzeti út” újrafelfedezésének is tanúi lehetünk. Tanulmányukban az
önálló regionális érdekérvényesítés három szakaszát különítik el. A kezdeti szakaszban
a régiók a lobbitevékenység hagyományos eszközeivel igyekeztek eredményeket
elérni, amiben fontos szerepet kaptak a brüsszeli képviseleti irodák.
A második szakaszban a nemzeti csatornák újrafelfedezése révén – különösen
a jogalkotási hatáskörrel rendelkező régiók – immár nem csupán a hivatalos
tagállami álláspontot igyekeznek befolyásolni, de helyet követelnek a közösségi
tárgyalóasztalnál. Így például Belgiumban nem csak a Tanács vagy a Bizottság
munkacsoportjaiban tették lehetővé a régiók képviselőinek részvételét, de több
alkalommal éltek a Szerződés 203. cikke által kínált lehetőséggel, miszerint a
Tanács ülésein regionális miniszterek is felszólalhatnak és szavazhatnak tagállamuk
nevében (Greenwood, 2003: 234). A harmadik fázis a jövőre nézve a
régiók alapvető szerepváltozását vetíti előre. Eszerint a régiók az európai térben
is érvényesíteni igyekeznek majd megnövekedett befolyásukat. Ennek során a
tagállamokhoz hasonló, teljes értékű szerepvállalásra törekszenek, és új (para)-
diplomáciai döntéshozatali modellek bevezetését szorgalmazzák majd (Vos et al.,
2002: 215).
Ami a regionális képviseleti irodákat illeti, számukra a „nemzeti út” mindenekelőtt
az adott tagállam Állandó Képviseletével fenntartott kapcsolatokat
jelenti. A kezdeti években a regionális képviseleteket az „uniós nagykövetségek”