A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
SZŰCS ISTVÁN: AZ ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓ HATÁROKON ÁTÍVELŐ EGYÜTTMŰKÖDÉSE<br />
185<br />
gátja a vállalkozói együttműködéseknek, a partnerre vonatkozó joganyagok nem<br />
ismerésének sok esetben következménye az együttműködési lehetőség elmaradása,<br />
vagy az együttműködési keretek nem megfelelő meghatározása. A javuló<br />
politikai és személyi kapcsolatok ellenére az eltérő identitástudat, a másik népre<br />
vonatkozó sztereotípiák, és a másik nép nem kellő ismerete általánosan fékezi<br />
az együttműködés kiteljesedését.<br />
3. Határmenti együttműködések fejlesztése<br />
A határon átnyúló együttműködésekre vonatkoznak az Európai Unió támogatási<br />
politikájának általános alapelvei, így a:<br />
• vertikális és horizontális partnerség: hatékonyan működő határon átnyúló<br />
együttműködés csak a résztvevők partneri viszonyán alapulhat. A vertikális<br />
partneri viszony az országos, regionális kistérségi és települési intézmények<br />
kapcsolataira, míg a horizontális partnerség a határ két oldalán élő<br />
partnerek együttműködési lehetőségeire vonatkozik;<br />
• szubszidiaritás regionális és helyi szintű delegálás formájában: a szubszidiaritás<br />
elve azt jelenti, hogy a döntési hatáskört a működésnek megfelelő<br />
legalacsonyabb közigazgatási szintre helyezik, „ott kell kezelni a problémákat,<br />
ahol keletkeznek”.<br />
• programozás, határon átnyúló stratégiák és koncepciók készítése: az európai<br />
uniós támogatások folyósításának általános követelménye a fejlesztési<br />
elképzelések középtávú tervekbe foglalása.<br />
• addicionalitás, a nemzeti források kiegészítésének elve: az Európai Unió támogatási<br />
forrásai, Magyarország számára más ismert módon, csak a nemzeti<br />
források (önerő) társfinanszírozására használhatók fel.<br />
Az Európai Unió számos határon átnyúló együttműködési programjából leszűrhető<br />
tapasztalatok alapján a határon átnyúló együttműködések leggyakoribb<br />
fázisai a következők:<br />
1. egyszeri intézkedések és akciók, ismerkedés a partnerrégióval, bizalomépítés,<br />
projektalapú együttműködések;<br />
2. határon átnyúló koncepciók és fejlesztési stratégiák kidolgozása;<br />
3. megfelelő együttműködési struktúrák és keretek kidolgozása, intézményfejlesztés;<br />
4. a program megvalósítása, tervezett és folyamatos együttműködés.<br />
Hangsúlyozandó, hogy az együttműködés fázisai időben nem válnak el élesen<br />
egymástól, a fázisok párhuzamosan is megvalósulhatnak, sőt esetenként<br />
a sorrend is megcserélődhet, de az együttműködések fejlődése általában ezt a<br />
modellt követi. A magyar-román határmenti kapcsolatokban például tisztán felismerhető<br />
az általános modell.