A régiók Magyarországa II. – Hálózatok és labirintusok - MEK

146
A RÉGIÓK MAGYARORSZÁGA II. HÁLÓZATOK ÉS LABIRINTUSOK
meghatározó mértékben. Ugyanakkor az eredetileg neki szánt szakpolitikai terület
(energiapolitika) irányításának elvesztése az újabb fejlemények tükrében
– figyelemmel a közösségi energiapolitika középpontba kerülésére, illetve Magyarország
részvételére néhány kiemelt nemzetközi energiaipari beruházásban
– érzékeny veszteség. Ami a Bizottság apparátusát illeti, az intézmény meghatározta
a 2004–2010 évekre vonatkozó hétéves humánpolitikai programját,
melyben 3441 poszt betöltését irányozta elő az új tagállamok számára, és
meghatározta ennek országonkénti megosztását. A 2007 januárjában közzétett
beszámoló szerint a Bizottság 2087 munkatársat vett fel az új tagállamokból,
amivel csaknem betöltötte a 2004-2006 évekre előirányzott keretszámot (2180).
A magyarok különösen sikeresnek bizonyultak e téren, hiszen a 2007. januári
adatok szerint 369 (1,6%) – ezen belül 230 AD besorolású (2,0%) és 139 AST
besorolású (1,2%) – magyar munkatárs dolgozik a Bizottság apparátusában, és
mindössze két belső szolgálat maradt magyar jelenlét nélkül (Belső Ellenőrzési
Szolgálat, Egyéni Jogosultságok Kezelési és Elszámolási Hivatala). 6 Mindez azt
is jelenti, hogy a magyarok az új tagállamok körében – a lengyelek mögött – a
második legnagyobb létszámú csoportot alkotják az intézményben. 7 Külön is értékes
a két magyar főigazgató-helyettesi, valamint a hét igazgatói és főtanácsadói
pozíció, míg középvezetői (Head of Unit) beosztásban tíz magyart találunk.
Az Európai Parlamentben a magyar képviselők szintén a delegációk létszámarányát
meghaladó mértékben jutottak fontos megbízatásokhoz (Függelék, 2. és
6. táblázat). Különösen figyelemre méltó, hogy a három legnagyobb politikai csoport
(EPP-DE, PSE, ALDE) vezető testületeiben van magyar képviselő. Fazakas
Szabolcs (MSZP) quaestori megbízatásán 8 és a bizottsági pozíciókon túl - különösen
a határmenti régiók számára - feltétlenül értékesek a szomszédos országokkal
kapcsolatot tartó parlamenti vegyes, illetve együttműködési bizottságokban
betöltött magyar tisztségek. A magyar érdektörekvések számára szintén kedvező
fejlemény, hogy európai parlamenti képviselőink aktív szerepet játszottak számos
informális egyeztető fórum életre hívásában. Ilyen például az új kohéziós
tagállamok képviselőinek Harangozó Gábor (MSZP) kezdeményezése nyomán
alakult kerekasztala, illetve több parlamenti intergroup. 9 A magyar képviselők
munkájának elismerését jelenti továbbá, hogy a The Parliament Magazine 2006.
évi szavazásán Járóka Líviát (Fidesz-MPSZ) az igazságügyi politika és az alapjogok,
míg Őry Csabát (Fidesz-MPSZ) a foglalkoztatáspolitika terén az év európai
parlamenti képviselőjének választották.
Egyúttal azonban érdemes felhívni a figyelmet néhány komoly hiányosságra
is, így többek között a „brüsszeli magyarok” informális hálózatának kezdetlegességére
és esetlegességére, különösen a régi tagállamokkal való összehasonlításban,
valamint az anyaországi intézményekkel és szervezetekkel folytatott
rendszeres kommunikáció és együttműködés hiányára. Ezért, a magyar érdektörekvések
sikerének elősegítése érdekében, feltétlenül szükséges a hazai intézményrendszer
további fejlesztése (intézményépítés); a magyar politikai rendszer
információközvetítési és érdekérvényesítési csatornáinak megerősítése (hátország-építés);
a plurális érdekérvényesítési kultúra befogadása (politikai kultúra-építés);
a közösségi intézményi pozíciók további erősítése (pozícióépítés); az