A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
52<br />
A RÉGIÓK MAGYARORSZÁGA <strong>II</strong>. HÁLÓZATOK ÉS LABIRINTUSOK<br />
egy későbbiekben megkötött adózási egyezmény oldotta meg, lehetővé téve, hogy<br />
az irodák alkalmazottai hazájukban adózhassanak Brüsszelben kapott fizetésük<br />
után. Természetesen az egyes irodák jogi helyzete más és más, attól függően,<br />
hogy milyen típusú működési keretet választanak (Heichlinger, 1999: 6; Logon,<br />
2002: 41; Bjerborg, 2005: 6).<br />
Végül az irodák első néhány évének történetéhez tartozik az is, hogy a regionális<br />
érdekképviseleti irodák nem csak Belgiumban vívták meg harcaikat a saját<br />
tagállamuk eurokratáival, illetve a belga hatóságokkal, hanem kezdetben a saját<br />
országukban sem arattak osztatlan sikert. A német szövetségi kormányzat például<br />
csak 1993-ban ismerte el hivatalosan a tartományok brüsszeli képviseleteit,<br />
noha azok már majdnem tíz éve jelen voltak Brüsszelben. A spanyol és osztrák<br />
Külügyminisztériumok szintén nem örültek régióik önálló lépéseinek, míg<br />
az olasz kormány és Alkotmánybíróság 1996-ig megtiltotta számukra az önálló<br />
képviseletek létrehozását. Alapvetően a tagállamok nemzeti kormányai nem ellenezték<br />
soha a szubnacionális kormányzatok transznacionális kooperációkban<br />
való részvételét, de a nemzeti egység fenyegetettségének gyanúja esetén mindenhol<br />
felléptek (Hooghe and Marks, 2001: 17).<br />
A kezdeti nehézségek ellenére az első irodák megnyitása után eltelt alig másfél<br />
évtized alatt sikerült elegendő hatáskört biztosítani ahhoz, hogy ne legyenek<br />
az európai intézményeknek alárendelve. A helyi és regionális önkormányzatok<br />
által is használandó jogszabályok számának folyamatos növekedése, a döntéshozatali<br />
mechanizmusok egyre bonyolultabbá válása, az Európai Unió átláthatóságának<br />
csökkenése egyaránt hozzájárult a regionális képviseleti irodák jelentőségének<br />
növekedéséhez (Keating, 1998: 170; Marziali, 2006: 11).<br />
2. A folytatás: változatos intézményi formák<br />
és feladatkörök<br />
A tagállamok regionalizáltságának mértéke nagymértékben befolyásolja a brüszszeli<br />
képviseletek szervezeti formáját, adminisztratív kapacitásait és feladatait.<br />
A kis költségvetésű, egy-két részmunkaidős alkalmazottat foglalkoztató irodákkal<br />
szemben egyes régiók már-már követség-léptékű képviseletet működtetnek,<br />
ahol az egyes közpolitikákkal tizenöt-húsz szakértő foglalkozik. Az erős regionális<br />
kormányzattal rendelkező föderális német, osztrák, belga illetve spanyol<br />
régiók, tartományok csaknem mindegyike rendelkezik regionális képviselettel –<br />
ami azt is jelenti, hogy helyi önkormányzatok nem hoztak létre brüsszeli irodákat<br />
– míg a paletta sokkal színesebb a gyengébb regionális szintekkel rendelkező<br />
decentralizált országokban. Franciaországban például nem csak a régiók rendelkeznek<br />
információs irodákkal, hanem sok megye (département) is, az Egyesült<br />
Királyság gyakorlatára viszont az jellemző, hogy a helyi önkormányzatok, regionális<br />
kvázi-kormányzati szervek (quangok), egyetemek, választott regionális testületek<br />
is megtalálhatók a regionális képviseletek mögötti háttérszervezetekben.<br />
Az unitárius országokban, mint például a skandináv országok, vagy Hollandia<br />
esetében többnyire a helyi önkormányzatok vagy ezek szövetségei dominánsak,
Change language