A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
SCHNEIDER GÁBOR: AZ EURÓPAI FŐVÁROSI ÉS METROPOLISZ RÉGIÓK<br />
111<br />
• A horizontális együttműködés hiánya: elsősorban az egyes közpolitikákban<br />
megmutatkozó „különutas” magatartás az, amely ennek az előidézője.<br />
Megoldás a feladatok térségi szintű áttekintése és harmonizálása.<br />
• A vertikális együttműködés alkalmával keletkező különbségek: ez a problematika<br />
a nagyváros és vonzáskörzete között meglévő feszültségekből adódik.<br />
Eltérő, önös érdekek alapján cselekszik az agglomeráció és a nagyváros<br />
is, nincsen térségi szinten politikai döntéshozatali szerv. A problematika<br />
leegyszerűsíthető egy koordinációs feladatra.<br />
• Az államigazgatási és az önkormányzati igazgatás túlságos bürokratizmusa:<br />
ez gyakran a párhuzamos intézményi működéssel is együtt jár. Tipikusan<br />
ilyen problematikák jelennek meg az elővárosi közlekedés integrációja<br />
alkalmával, a térségi szemét- és hulladékgazdálkodás, a közműolló és<br />
a szennyvíztisztítás térségi feladatmegosztása alkalmával. Párhuzamosan<br />
futó rendszerek, amelyek koordinálatlanul működnek.<br />
Tekintettel arra, hogy a legtöbb városi térségben a feladatellátás továbbra is<br />
tematikus, azaz funkcionális jellegű, a legtöbb térség esetében hiányzik az integrált<br />
megközelítési mód. A rövid távú fejlesztési érdekek a legtöbb városi térség<br />
esetében a mai napig meghatározóbbak az egységes térségi szemléletnél. Pedig<br />
a strukturálatlan urbanizáció, a természetes és a mesterséges környezet aránya<br />
ma már egyre komolyabb konfliktusok forrásai. Az elmúlt 20 évben a nagyvárosok<br />
fokozatosan növekedtek a természetes környezet kárára, amelyet annál<br />
lényegesen alacsonyabb mértékű lakossági növekedés követett (Urban Audit,<br />
2004). A strukturálatlan urbanizáció a fenntartható gazdasági növekedésre nézve<br />
is komoly fenyegetést jelent.<br />
2. A regionális versenyképességet meghatározó tényezők<br />
Minden régió, saját és egyedi tőkével rendelkezik, az ún. „territorial capital”-<br />
lal (European Commission, 2006c: 3). Ez azt is jelenti, hogy általános értelemben<br />
nem létezik olyan modell, amely a versenyképességet átfogóan bemutatná,<br />
ugyanakkor vannak olyan dimenziók, amelyek a regionális versenyképességet<br />
jelentős mértékben meghatározzák. A következőkben e tényezőket kívánom bemutatni.<br />
2.1. A versenyképesség és a Lisszaboni Stratégia közötti összefüggés<br />
A versenyképesség egyik legfontosabb uniós fokmérőjének a Lisszaboni Stratégia<br />
alkalmazását tekinthetjük. A lisszaboni célok vizsgálata ugyanis nemzeti és<br />
regionális szinten is egyaránt mérhető, amely vizsgálatára az EUROSTAT és az<br />
ESPON 14 indikátort dolgozott ki. Elemzésem alapjául a hét leggyakrabban vizsgált<br />
indikátort 4 veszem, amely lehetőséget teremt arra, hogy a területi kohézió<br />
vizsgálatával néhány versenyképességi szempontot mutassak be (lásd 2. ábra).
Change language