A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
SCHNEIDER GÁBOR: AZ EURÓPAI FŐVÁROSI ÉS METROPOLISZ RÉGIÓK<br />
117<br />
A rugalmas versenyképesség az ún. flexicurity 14 az elmúlt időszak egyik leginkább<br />
felkapott versenyképességi fogalma. A gazdaságpolitikai koncepció az<br />
északi államok fejlesztő modelljére épül, amely a piaci versenyképesség és a kiterjedt<br />
szociális háló sikeres kombinációját valósította meg.<br />
2.8. Regionális versenyképesség és a civil társadalom kapcsolata<br />
Richard Florida (2005) a nagyvárosi térségek versenyképességét vizsgálva kiemelte,<br />
hogy a hosszú távú fejlődésük kulcsa a folyamatos innovációs készség.<br />
Elméletének középpontjában szereplő „kreatív tőke” koncepcióban olyan nagyvárosi<br />
térségek állnak, amelyeket a multikulturalitás jellemez. Florida szerint<br />
a nagyvárosi térségekre a folyamatos migrációs nyomás révén heterogén társadalmi<br />
csoportok kialakulása jellemző. Ezek a nagyvárosi térségek nemzetközi<br />
metropoliszrégiók egyszerre. Ezért olyan integrált nagyvárosi, illetve regionális<br />
politikát szükséges kialakítani, amely ösztönzi a kreativitást és a folyamatos innovációs<br />
képességet. Ennek alapfeltétele az olyan nemzetközi nagyvárosi térség<br />
megteremtése, ahol koncentráltan jelen van a legfejlettebb technológia, valamint<br />
az ehhez szükséges tudásbázis. Mindehhez olyan kulturális és társadalmi légkör<br />
párosul, amely toleráns és befogadó az új kultúrákkal kapcsolatban. A helyi<br />
társadalom sokszínűsége a kreatív gondolkodás nélkülözhetetlen része (ibid).<br />
A versenyképesség és innovativitás feltétele nemcsak az, hogy vállalatokat csábítsunk<br />
az adott térségbe, hanem ezzel párhuzamosan képzett munkaerőt is kell<br />
koncentrálnunk a térségbe. A folyamatos innovációhoz szükséges üzleti környezet<br />
megteremtése a regionális politikai szereplők feladata. Florida elméletében itt<br />
lép be – közvetlen módon – a helyi demokratikus intézmények szerepe, a többszintű<br />
kormányzás és a partnerség jelentősége.<br />
Bjorn Asheim, Meric Gertler és Robert Cushing koncepciójának homlokterében<br />
az ún. „tudásalapú megközelítés elvének” (knowledge-based approach) alkalmazása<br />
áll. Koncepciójukban különválasztják az innovatív régiót – amelyet<br />
a tudásalapú társadalom és a tudásalapú gazdaság jellemez – a hagyományos<br />
regionális térségektől. Ez utóbbi térségek prosperitásának legfontosabb eleme az<br />
alkalmazott tanulási folyamatok, az ún. „jó gyakorlatok” (best practice) módszerének<br />
széleskörű alkalmazása, valamint a térségi szereplők közötti együttműködés.<br />
Cushing a kreativitást és a heterogenitást mint fejlődési kapacitást állítja az<br />
innováció fokmérőjeként (Asheim and Gertler, 2005).<br />
A tudásalapú megközelítés középpontjában az innováció alkalmazásának a<br />
kérdése áll. Ezek alapján analitikus, szintetikus és szimbolikus innovációt különböztethetünk<br />
meg (Hansen, Vang and Asheim, 2005: 7). Az analitikus innováció<br />
a radikálisan újszerű technológiák alkalmazását jelenti, amelyhez kreatív<br />
tudás és szakismeret szükséges. Ennek keretfeltételeit a nagyvárosok és térségeik<br />
jelentik, amelyek sokszínűségükkel, az itt koncentráltan megjelenő kreatív<br />
és szakképzett munkaerővel új technológiák széleskörű alkalmazását biztosítják.<br />
Végeredményben a speciális városi térségek gazdasága az, amely megteremti<br />
a feltételeit a tudásalapú társadalomnak, és ezzel párhuzamosan az innovatív
Change language