A rÃ©giÃ³k MagyarorszÃ¡ga II. â HÃ¡lÃ³zatok Ã©s labirintusok - MEK

More documents

Recommendations

Info

142 A RÉGIÓK MAGYARORSZÁGA <strong>II</strong>. HÁLÓZATOK ÉS LABIRINTUSOK szövetségesei nemzeti kormányuk szándékainak ellensúlyozására, mint ahogy együttműködhetnek ez utóbbival akár az uniós hivatalok kezdeményezései ellenében is (Ansell et al., 1997: 350). A szakirodalom általában kiemeli a tagállami szint központi szerepét ebben a viszonyrendszerben, hangsúlyozva a nemzeti kormányok információs fölényét, valamint a „nemzeti út” elsődlegességét a régiók közösségi kapcsolataiban. Kiemeli azonban az uniós intézmények és a régiók egymásrautaltságát is, részben a közösségi politikák regionális hatásaira, részben a régióknak a közösségi döntések megvalósításában játszott jelentős szerepére utalva. Ám a régiók által megszerzett kompetenciák egyúttal átfedést mutatnak a nemzeti szintről közösségi szintre került hatáskörökkel. Ezért az uniós intézmények és a régiók mára néhány közpolitikai területen egymás vetélytársává váltak (Vos et al, 2002: 210). Mindez felhívja a figyelmet annak fontosságára is, hogy a tagállamok belső jogalkotási és döntéshozatali eljárásaikat a részvételi demokrácia és politikai kultúra követelményeinek megfelelően működtessék, azaz: a nemzeti kormányok a regionális szervek meghallgatásával alakítsák ki a közösségi fórumokon képviselt tagállami álláspontot azokban a kérdésekben, melyek a régiókat közvetlenül érintik, illetve a közösségi döntésekről ne csupán tájékoztassák őket, de a végrehajtás folyamatában érdemi részvételi lehetőséget biztosítsanak a számukra. Ezekre a követelményekre a 2006 márciusában megtartott első területi párbeszéd (Territorial Dialogue) tanácskozás bevezető előadásában Danuta Hübner regionális ügyekért felelős európai biztos külön emlékeztette a tagállamokat, hangsúlyozva a régiók bekapcsolásának fontosságát, de egyúttal azok részvételi hajlandóságának szükségességét is (Goergen, 2006: 33). A régiók részvételi szándékukat több alkalommal kifejezték. Ennek hátterében kettős szándék áll: a regionális szint által az „európai projekthez” nyújtott támogatás és „hozzáadott érték” erősítése, valamint a regionális érdekek hatékonyabb védelme és érvényesítése. Ez utóbbi szándékot azonban – különösen az új tagállamok esetében – továbbra is számos nyitott kérdés övezi. Ezért a jelen tanulmány elsősorban arra igyekszik választ keresni, hogy az ismert tapasztalatok alapján milyen célkitűzéseket érdemes a közösségi szintű regionális érdekérvényesítés elé állítani, illetve ezek eléréséhez milyen csatornák és eszközök állnak rendelkezésre – figyelemmel a közösségi információközvetítési és érdekérvényesítési csatornák általános működésére, a magyar érdektörekvések hátországára és lehetőségeire, valamint a brüsszeli regionális képviseleti irodák tevékenységére. 1. Az Európai Unió információközvetítési és érdekérvényesítési csatornái Az európai régiók érdektörekvései a közösségi döntéshozatali tér információközvetítési és érdekérvényesítési csatornáin keresztül jutnak el az uniós intézményekhez és döntéshozókhoz. Ennek során más régiók, illetve egyéb érdekcsoportok érdektörekvéseivel állnak versenyben. Ebben a versengésben, mint látni
SIMON ZOLTÁN: REGIONÁLIS ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS AZ EURÓPAI UNIÓBNA 143 fogjuk, a régiók egyedi elbírálásban részesülnek, és kitüntetett lehetőségekkel rendelkeznek, ám az általuk alkalmazott érdekérvényesítési módszerek egyúttal hasonlóságot mutatnak az eurocsoportok – azaz a közösségi intézmények által reprezentatív partnerként elismert európai szintű érdekszövetségek –, illetve egyéb partikuláris érdekcsoportok eljárásaival. Ezért az európai régiók számára is alapkövetelmény, hogy naprakészen ismerjék az uniós döntéshozatali tér sajátosságait, a közösségi intézmények labirintusát, illetve annak formális és informális szabályait. A közösségi döntéshozatali tér információközvetítési és érdekérvényesítési csatornái jelentős változásokon mentek keresztül az elmúlt évtizedekben (Függelék, 1. ábra). Az „érdekképviseleti korszakot” (1951–1987) a neokorporatista megközelítés és az eurocsoportok dominanciája jellemezte (Navracsics, 1998: 136–140). Az 1980-as évek elejétől azonban jelentős átalakulás ment végbe. Ennek legfontosabb mozgatórugói: az Európai Parlament képviselőinek 1979-től közvetlen választása és az intézmény megerősödése; az Egységes Európai Okmány és az egymást követő Szerződések hatásai, így különösen a közösségi hatáskörök terjeszkedése, illetve az együttdöntési eljárás és a többségi döntéshozatal térnyerése; valamint az integrációs folyamat politikai aspektusainak előtérbe kerülése. Mindezek egy új érát – a „lobbikorszakot” – nyitottak meg a közösségi érdekérvényesítés világában (ibid: 140). Ez utóbbi korszak fő jellemzője egy „kettős párhuzamosság”: a nagy európai érdekszövetségek és a kisméretű, mozgékony érdekszerveződések; valamint a „nemzeti út” és a „brüsszeli stratégia” egymásmellettisége. A hosszú egyeztetési folyamat után rendszerint a tagjaik számára a legkisebb közös nevezőt jelentő álláspontot képviselő eurocsoportok mellett megjelentek és megerősödtek a gyors véleményalkotásra és mozgósításra képes érdekszerveződések, melyek az informális érdekérvényesítési módszerek, azaz a lobbitevékenység jelenlétét erősítik a közösségi döntéshozatali arénában. A másik párhuzamosság a „nemzeti út”, azaz a nemzeti kormányzat megnyerése és az általa képviselt tagállami álláspont befolyásolása, valamint a „brüsszeli stratégia”, azaz az uniós intézményekkel folytatott közvetlen kommunikáció együttélése. Előbbi a bejáratott út biztonságát nyújtja és hozzáférést kínál a Tanács döntéseihez, míg utóbbi lehetőséget biztosít a tagállami alkuk bizonytalanságának elkerülésére, és egyúttal erősíti a közösségi intézmények legitimitását és működési hatékonyságát. A tapasztalatok szerint az érdekszerveződések többsége ma ezeket a csatornákat és stratégiákat egyszerre, egymással párhuzamosan alkalmazza (Greenwood-Ronit, 1994: 42–43). Ez nem csupán a partikuláris érdekcsoportokra, de a nagyobb és a hagyományos érdekszervezetekre is igaz. A Beate Kohler-Koch és Christine Quittkat által szakszervezetek körében végzett felmérés például kimutatta, hogy a tagállami szakszervezetek többsége (69%) egyszerre tart fenn aktív kapcsolatot a közösségi és a nemzeti intézményekkel, és csupán 18 százalékuk hagyatkozik kizárólag a „nemzeti út” által kínált lehetőségekre. Mi több, az Európai Szakszervezeti Konföderáció (ETUC) is mind gyakrabban lép kapcsolatba tagállami intézményekkel a közösségi döntések előkészítése során a nemzeti álláspontok befolyásolása céljából (Kohler-Koch és Quittkat, 1999: 1–2).
Page 3:
A régiók Magyarországa II. HÁL
Page 6 and 7:
A régiók Magyarországa II. HÁL
Page 8 and 9:
TARTALOMJEGYZÉK Csalagovits Imre J
Page 10 and 11:
8 A RÉGIÓK MAGYARORSZÁGA II. HÁ
Page 12 and 13:
10 A RÉGIÓK MAGYARORSZÁGA II. H
Page 14 and 15:
Page 16 and 17:
Page 18 and 19:
Page 20 and 21:
Page 22 and 23:
Page 24 and 25:
Page 26 and 27:
Page 28 and 29:
Page 30 and 31:
Page 32 and 33:
Page 34 and 35:
Page 36 and 37:
Page 38 and 39:
Page 40 and 41:
Page 42 and 43:
Page 44 and 45:
Page 46 and 47:
Page 48 and 49:
Kaiser Tamás és Kis-Varga Judit
Page 50 and 51:
Page 52 and 53:
Page 54 and 55:
Page 56 and 57:
Page 58 and 59:
Page 60 and 61:
Page 62 and 63:
Page 64 and 65:
Page 66 and 67:
Page 68 and 69:
Page 70 and 71:
Page 72 and 73:
Page 74 and 75:
Page 76 and 77:
Page 78 and 79:
Page 80 and 81:
Page 82 and 83:
Page 84 and 85:
Page 86 and 87:
Page 88 and 89:
Page 90 and 91:
Page 92 and 93:
Rechnitzer János AZ EURÓPAI REGIO
Page 94 and 95: 92 A RÉGIÓK MAGYARORSZÁGA II. H
Page 176 and 177: Szűcs István AZ ÉSZAK-ALFÖLDI R
Page 194 and 195:
Zöld-Nagy Viktória A TERÜLETI EG
Page 196 and 197:
Page 198 and 199:
Page 200 and 201:
Page 202 and 203:
Page 204 and 205:
Page 206 and 207:
Page 208 and 209:
Page 210 and 211:
Page 212 and 213:
Page 214 and 215:
Page 216 and 217:
Page 219 and 220:
A KÖTET SZERZŐI Csalagovits Imre
Page 221:
Felelős kiadó: az MTA Szociológi
show all

A rÃ©giÃ³k MagyarorszÃ¡ga II. â HÃ¡lÃ³zatok Ã©s labirintusok - MEK

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?

A rÃ©giÃ³k MagyarorszÃ¡ga II. â HÃ¡lÃ³zatok Ã©s labirintusok - MEK