A régiók Magyarországa II. – Hálózatok és labirintusok - MEK

Hardi Tamás
AZ EURORÉGIÓK MINT A HATÁRON
ÁTNYÚLÓ FEJLESZTÉS ESZKÖZEI
A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN
Bevezetés
A Kárpát-medence Európa középső térségében elhelyezkedő, a Kárpátok és az Alpok
által határolt területén nyolc állam osztozik. A legnagyobb részt (93 000 km 2 )
a medence belső területein fekvő Magyarország foglalja el. A medence országait
elválasztó államhatárok – történelmi léptékben – fiatal képződmények, alig több
mint 80 éves múltra tekintenek vissza. Korábban a terület egésze a Magyar Királysághoz
tartozott. Az első világháború után, az Osztrák–Magyar Monarchia
szétesésével (1918), valamint a versailles-i békemegállapodások során (1920) keletkeztek,
s ritka kivételtől eltekintve előzmény nélküliek, s egy sok évszázados
állami egységen – Magyarország területén – belül húztak elválasztó vonalakat.
Magyarország ezzel elvesztette területe kétharmadát, amelyen új államok jöttek
létre (Csehszlovákia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság/Jugoszlávia), illetve
már létező szomszédos államokhoz csatoltak területeket (Ausztriához és Romániához).
A korábbi államkeretet számtalan térszerkezeti törésvonal (elsősorban
etnikai) tagolta szét, melyek mentén már a 19. században megindultak a nemzetiségek
önállósodási, illetve föderalisztikus törekvései. A nagyhatalmak által
megrajzolt határok azonban nem követve ezeket a kialakult választóvonalakat,
hosszú időre elvetették a békétlenség és a gyanakvás magvát, ami a kölcsönös
kitelepítések, megaláztatások és tragédiák sorát okozta.
Az első világháború után kialakult államhatárok a 20. század során többször
módosultak a Kárpát-medencében. A szocializmus évtizedei „bebetonozták” a
határokat, azonban a körülöttük kialakult konfliktusok a mélyben lappangva
tovább éltek, s a rendszerváltás ismét a felszínre hozta őket. Csehszlovákia és
Jugoszlávia felbomlásával újabb és újabb külső határok keletkeztek. A kilencvenes
évek így egy furcsa kettősségben teltek el. A negyven évig elfojtott, mélyről
feltörő kölcsönös sérelmek, s területi viták erősítették a határ nemzetállami elválasztó
szerepét egy olyan időszakban, amikor a felszínen az EU-csatlakozás
ígérete értelmében éppen, hogy a határok leépítése lett volna a feladat. Így egyszerre
találkozhattunk a szabad határátlépés eufóriájával, valamint az együttműködéseket
korlátozó problémákkal. A kilencvenes évek végére világossá vált a
határon átnyúló együttműködések szükségessége, s a 21. század elején egy új folyamat,
a határok elválasztó szerepének csökkenése következett be, mivel 2004-
től a medence nyolc államából négy az Európai Unió tagjává vált. Meg kel tehát