A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
154<br />
A RÉGIÓK MAGYARORSZÁGA <strong>II</strong>. HÁLÓZATOK ÉS LABIRINTUSOK<br />
a nagyvárosok által kidolgozott projektek megvalósításában, így egyúttal a regionális<br />
érdekérvényesítés egyik célpontja is. Erre kiváló példa a brüsszeli régió<br />
Goergen által is említett Carcoke-projektje, ami a belga főváros egyik gazdaságilag<br />
legelmaradottabb és környezetileg legszennyezettebb városrészének rehabilitációját<br />
tette lehetővé (Goergen, 2006: 136–137).<br />
3.2.3. A Régiók Bizottsága<br />
A régiók kitüntetett szerepe az Európai Unióban kifejezésre jut egy sajátos intézmény,<br />
a Régiók Bizottsága működésében is. A Régiók Bizottsága – a „helyi<br />
és regionális önkormányzatok hangja”, illetve a „szubszidiaritás elvének őre” –<br />
a Maastrichti Szerződés nyomán jött létre, válaszul a demokratikus deficit problémájára.<br />
Alakuló ülését 1994 májusában tartotta. Tevékenysége elsősorban a<br />
Maastrichti Szerződés (gazdasági és társadalmi kohézió, transzeurópai infrastrukturális<br />
hálózatok, egészségügy, oktatás, kultúra), valamint az Amszterdami<br />
Szerződés (foglalkoztatásügy, szociálpolitika, környezetvédelem, szakképzés,<br />
közlekedés) által kijelölt szakpolitikai területekre irányul. Az ezekhez kapcsolódó<br />
kérdésekben a Bizottságot és a Tanácsot a Szerződések értelmében egyeztetési<br />
kötelezettség terheli a testülettel, amennyiben az adott döntés várhatóan<br />
közvetlen hatást gyakorol a regionális vagy helyi szintre. Természetesen a közösségi<br />
intézményeknek lehetőségük van ennél tágabb körben is kikérni a Régiók<br />
Bizottságának véleményét, amely testület maga is kezdeményezheti bizonyos<br />
kérdéseknek a közösségi döntéshozatal napirendjére való felvételét. Más oldalról<br />
azonban a Régiók Bizottsága csupán korlátozott eljárási lehetőségekkel rendelkezik,<br />
így például nem illeti meg az Európai Bíróság előtt a keresetindítás joga, amit<br />
az európai régiók rendszeresen sérelmeznek, és amit az Alkotmányos Szerződés<br />
tervezete a testület előjogainak megóvása érdekében orvosolni szándékozott. 10<br />
A Régiók Bizottsága jelenleg 344 választott tag, illetve ugyanennyi póttag<br />
közreműködésével végzi munkáját. Létszámát a Nizzai Szerződés 350 főben<br />
maximálta, és egyúttal kikötötte, hogy tagjainak valamely tagállam helyi vagy<br />
regionális önkormányzatában választott tisztséggel kell rendelkezniük, vagy<br />
ugyanott választott testület által beszámoltathatónak kell lenniük (Függelék, 7.<br />
táblázat). A Régiók Bizottságának tagjait a tagállamok javaslata alapján a Tanács<br />
nevezi ki. A jelölés folyamata tagállamonként különböző. Magyarország 12 taggal<br />
és 12 póttaggal rendelkezik, akiket a helyi önkormányzatok szövetségei és a<br />
regionális fejlesztési tanácsok által előterjesztett javaslatok nyomán a kormány<br />
jelöl. A testület tagjai – az Európai Parlamenthez hasonlóan – politikai csoportokat<br />
alkotnak (PES, EPP, ALDE, UEN-EA). A munka érdemi része a hat bizottság<br />
(területi kohéziós politika, gazdasági és társadalmi kohézió, fenntartható fejlődés,<br />
oktatás és kultúra, alkotmányos ügyek és európai kormányzás, külügyek)<br />
tevékenységében összpontosul. A nemzeti delegációk szerepe az európai parlamentinél<br />
erősebbnek mondható. 11<br />
Az elmúlt években a Régiók Bizottsága is igyekezett működését nyitottabbá<br />
és átláthatóbbá tenni. Ennek egyik megjelenési formája – a publikációk, a hon-
Change language