A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
176<br />
A RÉGIÓK MAGYARORSZÁGA <strong>II</strong>. HÁLÓZATOK ÉS LABIRINTUSOK<br />
ták, ezáltal pedig jelentős számú magyar lakosság rekedt a túloldalon. Az ellenséges<br />
szomszédi viszony szinte lehetetlenné tette a gazdasági jellegű kapcsolatokat<br />
a városok (Kassa, Ungvár, Beregszász, Szatmárnémeti, Nagykároly, Nagyvárad)<br />
és Magyarországon maradt, központjukat vesztett vonzáskörzeteik között, így ez<br />
nagykiterjedésű alacsony népsűrűségű határmenti területek kialakulásához vezetett.<br />
A központjaikat veszített alföldi területeknek az új közigazgatási keretekbe<br />
történő integrációja igen nehézkes volt. A gazdasági és kereskedelmi tevékenység,<br />
valamint a lakosság a határoktól a belső területek felé orientálódott; a főbb közlekedési<br />
útvonalak is gyakran a határokkal párhuzamosan futottak, azokat csak<br />
ritkán keresztezték. A két világháború között és a világháborúkat követő „tervutasításos”<br />
rendszerű államberendezkedés alatt a térségben egyre inkább megerősödött<br />
a határok elválasztó szerepe, ahol az együttműködő tagállamok sokkal<br />
intenzívebb kereskedelmet folytattak a Szovjetunióval, mint egymással.<br />
A történelmi konfliktusok által leginkább érintett határmenti területek lakosságában,<br />
kölcsönös félelem és ellenségeskedés ébredt egymás iránt, ami természetszerűleg<br />
nem vezetett a kapcsolatok kiépítéséhez és az együttműködés<br />
alapját jelentő nyitottsághoz. Az etnikai feszültségek és a határok okozta problémák<br />
lakossági szinten tovább éltek hol felerősödve, hol mérséklődve az elmúlt<br />
ötven évben. A rendszerváltás óta eltelt időszak nem volt elegendő a határok körül<br />
kialakult évszázados feszültségek rendezéséhez, de a folyamat megkezdődött,<br />
és remélhetőleg a nyugat-európai folyamatok mintájára néhány évtized alatt térségünkben<br />
is bekövetkezik a határok európai normákat követő feloldódása (Laky<br />
et al., 2000).<br />
Az új határok amellett, hogy régiókezdeményeket vágtak ketté, az interregionális<br />
kapcsolatokat is lehetetlenné tették. Egymással békés viszonyban élő,<br />
átjárható határral rendelkező szomszédos államok esetében a határmegvonás<br />
önmagában még nem feltétlenül fejlődést gátló tényező – a regionális kapcsolatok<br />
elméletileg ugyanolyan zavartalanok lehetnek, mint határok nélkül. A Kárpát-medencében<br />
azonban a két világháború között az egymással szembenálló<br />
államok ellenséges légköre nem kedvezett az államhatárokon átnyúló regionális<br />
együttműködéseknek. A magyar vezetés ideiglenesnek tekintette a kialakult<br />
helyzetet, és nem tett jelentős lépéseket a központ nélkül maradt periférikus<br />
területek felzárkóztatására. Ezen az állapoton a <strong>II</strong>. világháború alatti területmódosítások<br />
sem változtattak, sőt a háború után, az egykori Szovjetunió befolyásának<br />
erősödésével a térségben a határok átjárhatósága még körülményesebb lett<br />
(Balcsók, Baranyi és Dancs, 2000).<br />
Az 1980-as és 1990-es évek fordulóján Kelet-Közép-Európában bekövetkezett<br />
politikai rendszerváltás új lehetőségeket nyitott a Kárpát-medencében is. A vasfüggöny<br />
megszűnése az államhatárok merev elválasztó szerepének enyhülésével<br />
és a határon átnyúló kapcsolatok kiszélesítésének lehetőségével kecsegtetett.<br />
Ezek a várakozások Magyarország határai mentén azonban nem mindenhol igazolódtak<br />
be. Különösen nem az Alföld északkeleti részén, ahol a határok nehézkes<br />
átjárhatósága sokszor még a korábbi helyzethez képest is körülményesebbé<br />
vált. Továbbra is kevés a megfelelő áteresztőképességű határátkelőhelyek száma,<br />
és a határátlépést felesleges bürokratikus akadályok hátráltatják.