A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
CSALAGOVITS IMRE JÁNOS: EURORÉGIÓNK RÉSZVÉTELE A TERÜLETI EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN<br />
13<br />
1.2. Az Európai Területi Együttműködés általános ismertetése,<br />
különös tekintettel a legfontosabb változásokra<br />
Az európai tagállamok illetve a tagállamok és a szomszédos országok közötti<br />
területi alapú transznacionális, határon átnyúló, interregionális együttműködése<br />
a 2007-2013 közötti időszakban az Európai Területi Együttműködés (ETE)<br />
keretében kerül támogatásra. A Strukturális Alapok 2006-ig tartó ciklusában<br />
a határon átnyúló, transznacionális és interregionális fejlesztési programok az<br />
Interreg Közösségi Kezdeményezés rendszerében, a strukturális politika fő irányaitól,<br />
az egyes célterületektől elkülönülten került kezelésre. Annak érdekében,<br />
hogy a több országot érintő programok speciális követelményei a gyakorlatban<br />
is érvényre jussanak, az új programozási periódusban (2007-2013) az ilyen típusú<br />
együttműködések – a jövőben Európai Területi Együttműködés néven - az<br />
új kohéziós politika önálló, harmadik célterületévé válnak. Mindez lehetővé teszi<br />
azt, hogy a területi együttműködés speciális szabályai az Európai Tanács<br />
rendeletein keresztül közvetlenül az egyes tagállamok jogrendjének kötelező részévé<br />
váljanak, és ilyen formában harmonizációjuk mind szabályozási, mind<br />
menedzsmentszinten egyaránt megkövetelhető lesz (Csalagovits, 2006). Míg az<br />
eddigiekben (Interreg programok) az együttműködést az Európai Bizottság alacsonyabb<br />
rendű szabályozással (pl. Interreg Irányelvek) irányította, ezért a Bizottság<br />
elvárásait a gyakorlatban a tagállamok sok esetben nem hajtották végre, ám a<br />
jövőben – összhangban az új jogi helyzettel – a területi együttműködés speciális<br />
követelményeinek alkalmazását közvetlenül követeli meg az Európai Unió.<br />
A programok lebonyolítása egységes szerkezetben történik függetlenül az<br />
államhatárok által meghatározott területi megosztástól, közös projektek, közös<br />
döntéshozás és közös pénzügyi keretek alkalmazásával. Szemben a nemzeti<br />
és regionális programokkal az ETE együttműködés nem önálló adminisztratív<br />
struktúrákkal, önálló jogrendszerrel rendelkező területeken jön létre. Ezzel<br />
összefüggésben a programok határon átnyúló karaktere alapján részben közös<br />
intézményrendszerrel, megállapodásokban rögzített szabályok szerint járnak el<br />
a programok irányításában és lebonyolításában résztvevő intézmények. A legfontosabb<br />
ilyen szabály a vezető partner-elv teljes körű alkalmazása. Ennek értelmében<br />
egy adott programban az Irányító Hatóság egy partnerrel (vezető partner)<br />
köt közvetlenül szerződést és a további partnerek részvétele (nemzeti hovatartozásoktól<br />
függetlenül) a vezető partneren keresztül bonyolódik. Mivel a pénzügyi<br />
kifizetési rendszernek is követnie kell ezt az elvet, a jelenlegi struktúrákat és<br />
folyamatokat újra kell szabályozni (Csalagovits, 2005b).<br />
A projektkiválasztás rendszerében a jövőben hangsúlyozottan megtiltanak<br />
mindenféle nemzeti vagy regionális „pre-szelekciót”; a döntések előkészítését és<br />
meghozatalát, egy rendszerben, programszinten kell elvégezni. Ehhez kapcsolódóan<br />
az egy program-egy számla elv alapján, az Európai Bizottság következetesen<br />
tiltja a források nemzeti allokációk szerinti felosztását, ezért nem garantálható,<br />
hogy adott programban adott tagállam hozzájárulása minden esetben és<br />
teljes körűen „visszakerüljön” az adott ország területére.
Change language