A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
A régiók Magyarországa II. â Hálózatok és labirintusok - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
112<br />
A RÉGIÓK MAGYARORSZÁGA <strong>II</strong>. HÁLÓZATOK ÉS LABIRINTUSOK<br />
A Lisszaboni Stratégia és a fenntartható fejlődés fogalmazza meg az EU-ban<br />
azokat a versenyképességi szempontokat, amelyeknek területi szinten a régiók<br />
felelnek meg a legjobban. Ugyanakkor vitán felül álló nézet az is, hogy a legsikeresebb<br />
térségek a nagyvárosok és vonzáskörzetük, amelyek megfelelő gazdasági,<br />
társadalmi adottságokkal és képzett humánerőforrással rendelkeznek. Az ilyen<br />
nagyvárosi térségek gyakran egy egész régiót is lefednek, tényleges gazdasági<br />
vonzáskörzetük pedig sokszorosan meghaladja az adott régió területét is. Ez különösen<br />
igaz a „pentagon” fogalmával fémjelzett nagyvárosokra, vagy a leginnovatívabb<br />
régiók központjaira. Tehát mindenképpen különbségeket kell tennünk<br />
a metropoliszok és vonzáskörzetük, valamint a regionális lefedettség között. Az<br />
EU-terminológia és a METREX tipizálása alapján az 500 ezres lakosságszámot<br />
meghaladó térségeket nevezhetjük metropolisz térségeknek – röviden MEGÁknak<br />
(Metropolitan European Growth Areas), amelyből jelenleg 76 van az EUban<br />
(METREX, 2005: 10). Az egyes térségek feladatai és teljesítményei között<br />
lényeges különbségek mutatkoznak, amelyek alapján e metropolisz térségeket a<br />
következő pontokban csoportosítom. A magyar településstruktúra sajátosságaiból<br />
adódóan egyedül Budapest és agglomerációja 5 tartozik a metropolisztérségek<br />
csoportjába; megyei jogú városaink és a három megye alkotta tervezési régiók<br />
nem igazán sorolhatók a nagyvárosi térségek csoportjába.<br />
2.2 Földrajzi elhelyezkedés és a regionális versenyképesség<br />
kapcsolata<br />
Klasszikus összehasonlítási alap az ún. centrum–periféria (core–periphery) viszonya.<br />
Az unió magtérségeként az ún. „pentagon” fogalmával 6 jellemzett térségeket<br />
tekinthetjük. Ezen régiók alkotta magtérség sajátossága, hogy a jelenlegi<br />
Európai Unió plusz Bulgária és Románia össz-GDP-jének mintegy felét, 46,5<br />
százalékát adja, az EU27 7 lakosságának mintegy egyharmada él itt, csupán 14<br />
százaléknyi területen. A centrumtérség meghatározására szolgáló másik legtöbbet<br />
említett szimbólum az ún. „kék-banán effektus” 8 . Ezen térségek sajátossága,<br />
hogy jelentős tudás-, innovációs és tőkekoncentrációval rendelkeznek, így nem<br />
csupán az adott térség, hanem az egész ország, illetve regionális térség fejlődését<br />
is meghatározzák. A centrumtérség nyolc NUTS2-es régiójába koncentrálódik a<br />
kutatás-fejlesztés (K+F) 25 százaléka (European Commission, 2006c).<br />
A centrum-periféria viszony ugyanakkor az elmúlt időszakban jelentős változáson<br />
ment keresztül. Jelentős mértékben megnőtt a hagyományos magtérségen<br />
kívül eső régiók gazdasági versenyképessége. Az északi államok régiói sok<br />
tekintetben meg is előzték a centrumországokat, elsősorban az információs és<br />
telekommunikációs szektorban (ICT-szektor), amely állandó innovativitást és<br />
kutatás-fejlesztést igényel. A mediterrán térség régióban elsősorban a szolgáltatási<br />
szektor és a turizmus váltak húzóágazatokká. Az unió legdinamikusabb gazdasági<br />
növekedését pedig a kelet-közép-európai (KKE-i) térség országai és régiói<br />
produkálták az elmúlt években. A KKE-i térségben a fejlődés motorjai a fővárosi<br />
térségek voltak (Council of Ministers, 2005b: 8), elsősorban magasan képzett
Change language