Amanda Quick Bukott Angyal

elfelejtetted, hogy legutóbb kétszer is elrejtettem olyan bizonyítékokat, melyek összefüggésbehozták volna őt két ember halálával?- Nem rejtetted el, csak visszaadtad a jogos tulajdonosának - felelte az ajkába harapvaPrudence.- Aki akár a gyilkos is lehet.- Biztos vagyok benne, hogy Mr. Fleetwood nem ölte meg sem Oxenhamet, semRingcrosst.- Örülök, hogy ennyire biztos vagy benne, mertén nem.- Hogy mondhatsz ilyet?- Nézzük a dolgot a következőképpen - mondta Sebastian, s elindult az ajtó felé. - Ha énúgy gondolnám, hogy ismerem annak a négy embernek a nevet, akiknek szerepük volt aszerelmem halálában, nem haboznék, hogy megöljem-e mind a négyüket.Prudence leengedte a karját, és tátott szájjal nézett a férjére.- Sebastian! Azt akarod mondani, hogy megértenéd, ha az unokatestvéred megölte volnaazokat a férfiakat?- Tökéletesen megérteném, hogy miért tette – felelte Sebastian, s a keze már a kilincsenvolt.- Ezek szerint segíteni akarsz neki, még ha bűnösnek tartod is - csillant fel Prudenceszeme.- Nem feltétlenül. Vannak ezenkívül is megfontolandó szempontjaim.Kinyitotta az ajtót, és a válla fölött visszapillantva folytatta:- És megnyugtathatlak, ezek között soha nem szerepelt, hogy segítsek valamelyikFleetwoodon. Szerintem már így is épp eleget tettem Jeremyért. Figyelmeztettem. Semmitöbbel nem tartozom neki.- De Sebastian!Addigra azonban Sebastian már kívül volt, sőt be is csukta maga után az ajtót. Hallotta apapucsos lábacskák dobogását a szőnyegen, és tudta, hogy másodpercek alatt ki kell jutnia akapun.- Flowers, mondd meg őladységének, hogy csak délután jövök haza.- Igen, uram - nyújtotta át Flowers szemrehányó pillantás kíséretében a kalapját és akesztyűjét.- Várj! A csudába, Angelstone, még nem fejeztem be! - kiáltotta Prudence a könyvtárszobaajtajából.- Tudom - morogta az orra alatt Sebastian, majd hangosan hozzátette: - Sajnálom, drágám,el kell mennem. Elkésem egy találkozómról. Leszaladt a lépcsőn, ki az utcára. Ide már csaknem jön utána, gondolta reménykedve.- Gyáva! - harsogta utána Prudence a kapuból.Sebastian látta, hogy többen megtorpannak, és döbbenten fordítják a fejüket Angelstonegrófné felé, aki úgy kiabál a férje után, mint egy halaskofa.Nem tudott ellenállni a kísértésnek, és ő is hátranézett. Prudence a méregtől kipirulva állt alépcső tetején, a kapuban. Ha jól látta, még dobbantóit is kicsi lábával bősz elkeseredésében.Mögötte pedig ott állt Flowers, istentelen vigyorral máskor mindig savanyú ábrázatán.Sebastian még sohasem látta Flowerst így mosolyogni.Hirtelen jókedve kerekedett, s azon vette észre magát, hogy ő is vigyorog. Sok egyéb becsesasszonyi erénye mellett tehát Prue még zsémbeskedni is tud.Ez is csak azt erősíti meg, amit már amúgy is tudott. Prudence-szel sohasem lesz unalmas azélet.Kocsiba szállt, s a kocsisnak meghagyta, hogy vigye a dokkok meletti ismerős kávézóhoz.Azután elővette a zsebéből Whistlecroft legújabb, alig másfél órája érkezett üzenetét.