Amanda Quick Bukott Angyal

- Nem gondolja, hogy a szórakoztató kis kedvtelésemen túl esetleg valami többet isadhatnék önnek?- Mire gondol?- Hadd mutassam meg- mondta a férfi halkan.Lehajtotta a fejét, és szájával puhán, lassan végidsimított a lány száján. Prudence torkábólhalk, tagolatlan hangocska tört elő, ami valósággal elbűvölte Sebastiant. Csókja átforrósodott,s hüvelykujját gyengéden végighúzta a lány állának finom vonalán.Prudence testén alig érezhető remegés futott át. Sebastian azonnal megérezte, s mámorosmegkönnyebbülés és elégedettség öntötte el. Hát mégiscsak fel tudja kelteni benne a vágyatmaga iránt!Prudence halkan felnyögött, amikor Sebasíian szétfeszítette a száját. A férfi érezte, hogy alány keze a vállára téved, mindkét karja a nyaka köré fonódik, aztán egész testévelhozzásimul.Forróság lobbant benne. Már nem érezte azt a belső hidegséget, elűzte a Prudence irántivágy tüze.Prudence levegő után kapkodott, amikor a férfi ajka felfedezőútra indult selymes bőrűnyakán.- Sebastian, nem tudom, helyes-e, amit teszünk.- Bízzon bennem, Prue!- Bízom - mondta gyorsan a lány.- Akkor jó. - Végigsimított Prudence hátán, s közben mind erősebben vonta őt magához,míg mellük és ágyékuk egymáshoz nem tapadt.- Sebastian! Olyan furcsán érzem magam attól, amit csinál - súgta Prudence, és gyengédenmegérintette a férfi tarkóját, aki valósággal felvillanyozódott a cirógatástól. A lánylábujjhegyre állt, belemarkolt a férfi hajába, és szenvedélyesen viszonozni kezdte Sebastiancsókját.Szenvedélye annyira mesterkéletlen volt, hogy Sebastian mélységes elégedettséggelállapította meg: nem sokat tanulhatott Underbrinktől.Vére úgy sistergett ereiben, mint a folyékony mennykő. A kísértetvadászat úgy, ahogy volt,kiesett a fejéből. Ma éjjel bármilyen jelenéssel könnyűszerrel elbánt volna. De addig is, mígmegjelenik, ezerszer fontosabb dolga van.Szerelmeskedni fog Prudence-szel, aki - akár tudja, akár nem - hamarosan a felesége lesz.- Sebastian?- Tessék, szívem - válaszolta, s már vezette is a széles ágy felé. - Nem lesz semmi baj.- Amikor megcsókol, úgy érzem, nem tudok tisztán gondolkozni - panaszkodott a lány.- Én sem tudok - mosolygott Sebastian. - Szerencsére ilyenkor nem is kell feltétlenül tisztángondolkozni. - Azzal gyengéden leemelte, s az éjjeliszekrényre tette Prudence szemüvegét.A lány olyan szorongó arccal nézett rá, mintha a fátylát emelték volna le, s most ott állnafátyol nélkül pőrén. Sebastiant végtelen gyengédség fogta el iránta.- Milyen szép vagy - súgta.- Tényleg így gondolod? - tágult kerekre a lány szeme a meglepetéstől.- Igen, tényleg így gondolom. – Azzal az ajka közé vette és finoman megharapta Prudencefülcimpáját. - És azt akarom, hogy az enyém légy.- Hogy a tiéd legyek? - kérdezte Prudence elképedten, mintha okos kis fejével hirtelen egyzavarba ejtő dilemmát kellene megoldania. - Nem biztos, hogy teljesen értem, amit mondasz.- Hamarosan megérted. Isten a tanúm, hogy már nem tudom sokáig eltitkolni. Ugye,fogalmad sincs, milyen hatással vagy rám?- Ha olyan hatással, mint te rám, akkor itt valami roppant szokatlan problémával állunkszemben mosolygott tétován Prudence. - Ami azt illeti, nemigen tudom, mihez kezdjünk vele.- Én, történetesen, pontosan tudom, mihez kezdjünk vele.