Amanda Quick Bukott Angyal

3- Hogy mit tudok Angelstone-ról? - Hester, azaz Lady Pembroke, Prudence-re pillantott, ésteáscsészét fogó keze félúton a szája felé megállt a levegőben. - Csak annyit, hogy nincsbeszélő viszonyban a rokonaival, és hogy nagyon veszedelmes híre van. Mindez perszeroppant érdekessé teszi. Miért kérdezed?Prudence elmosolyodott. Hester meghatározhatatlan korú, impozáns testalkatú nő volt,akinek méreteit csak hatalmas szíve és a társaság ügyei iránti élénk érdeklődése múlta felül.Ahogy egyszer elmesélte Prudence-nek, az egy nemzedékkel korábban titokzatoskörülmények között eltűnt híres Pembroke - ékszerek miatt régóta nélkülöznie kellett az őtmegillető helyet. Mert hiába az ősi származás, pénz nélkül nem tartozhat valaki a társaságlegjobb köreihez.Most, hogy lett pénze, Hester boldogan lubickolt azokban a társasági örömökben,melyektől korábban meg volt fosztva. Arra a következtetésre jutott, hogy v an bizonyosveleszületett stílusérzéke, és amikor a Morning Post beszámolt róla, hogy a szezon legdivatosabbszínei a levendulakék és az ibolyalila, Hester ennek megfelelően kicserélte az egészruhatárát. Ma rózsaszín csipkével szegélyezett, csupa fodor ruha masszív termetét.Hestert régi barátság fűzte Prudence családjához. Néhai férjével a Merryweather - tanyátólnem messze eső ódon, ütött-kopott urasági kastélyban éltek. Az eltűnt Pembroke- ékszerekhezhasonlóan hírhedt Pembroke - kísértet volt Prudence első kézzelfogható élménye a túlvilágijelenségek körében végzett kutatásai terén.- Azért érdeklődöm Angelstone felől, mert Trevor azt a nevetséges gondolatot vette afejébe, hogy nekem óvatosnak kell lennem a gróffal - magyarázta Prudence. - Úgy látszik,attól fél, hogy az az ember el akar csábítani. Persze ez merő képtelenség, de Trevor nagyonizgatott miatta.- Lehet is. A gróf, mint mondtam, nagyon érdekes ember, de eddig semmi jele, hogyfeleséget akarna keresni magának. Ezért arra kell gondolnunk, hogy ha felfigyel egy ifjúhölgyre, akkor egész más dolgok járnak a fejében.- Lehet, hogy egyszerűen csak társalogni akar vele kettejüket kölcsönösen érdeklőintellektuális témákról - felelte reménykedve Prudence.- Nem valószínű - tette le elgondolkodó arccal a csészéjét Mester. - Angelstone többekközött éppen azért olyan érdekes figura, mert semmibe veszi a társaság szabályait. Ő iséppúgy lenézi az előkelőek világát, mint annak idején a szülei.- De hiszen azt mondtad, hogy rendre meghívják a legelegánsabb bálokra és estélyekre.- Persze. Semmi sem esik olyan jól a társaságnak, mint ha egy nemesi címet viselő,dúsgazdag és veszedelmes hírben álló úriember a megvetésével tünteti ki.- Értem. Rendkívül furcsa.- Egyáltalán nem az. Emlékezz csak, hogy rajongott a társaság Byronért. Angelstonenagyon eszes ember. Tudja, hol az a határ, amit nem léphet át. És mivel elfogadta a címet, aváros minden estélyi rendező asszonya igyekszik elhalmozni meghívásokkal.- Valóban érdekes ember - jegyezte meg Prudence.- Igen - felelte Mester. - És azt is érdekes lenne tudni, hogy miért nem használta fel acímmel együtt kapott hatalmát arra, hogy tönkretegye a rokonait.- Tönkretegye? - nézett rá összehúzott szemöldökkel Prudence.- Könnyen megtehetné, végtére is egész vagyon felett rendelkezik. És óriási társadalmibefolyása van. Mindenki azt mondja, csak azért nem űzette ki a rokonait a társaságból, mertmulattatja, hogy macskaegér játékot űzhet velük.- Nem hiszem, hogy szántszándékkal bántja a családját. Én egészen megkedveltem őt -kockáztatta meg Prudence.