- Mit csináltak akkor?- Curling azt mondta, meg kell szabadulnunk a holttesttől. Csináljunk úgy, mintha vízbefulladt volna. Rávett bennünket, hogy csavarjuk bele egy takaróba, és vigyük el a patakhoz.Olyan könnyű volt a teste - nézett maga elé összehúzott szemöldökkel Bloomfield.Prudence kiegyenesítette a vállát, és ráparancsolt magára, hogy bármennyire nehezére esikis, folytassa a vizsgálatot.- És most arra gondol, hogy Lillian jött vissza, hogy bosszút álljon.- Hallatlan! - izzott fel a rémület Bloomfield szemében. - Csak egy kocsmai felszolgálónővolt! Mi csak szórakozni akartunk.- A kocsmai felszolgálónőknek is vannak érzéseik, mint minden más nőnek - mondtaPrudence szigorúan. - Milyen jogon kényszerítették be abba a kocsiba, s hurcolták el így?Elakadt a lélegzete s elhallgatott, amikor érezte, hogy Sebastian ujjai a vállába mélyednek.Bloomfield azonban semmit sem vett észre, ismét belebámult a lámpába, mintha egy képetlátna megelevenedni.- Ez nem becsületes dolog- motyogta. -Az a szajha már bosszút állt rajtam. Miért akarmegölni? Nem volt elég, arnit eddig tett?- Mire gondol? - hajolt előre Prudence. - Hogyan állt Lillian bosszút magán?- Azóta nem tudtam asszonyhoz érni - jajdult fel Bloomfield, - Soha többé nem érinthetekasszonyt! Azon az éjszakán tönkretette a férfiasságomat!Prudence már mondta volna, hogy megérdemelte, ha valóban így kellett élnie az elmúlthárom évben, de Sebastian ujjai ismét csendet parancsolóan szorították meg a vállát.- És most azt gondolja, hogy meg fogja ölni önt? -kérdezte halkan Sebastian.- Már megölte Ringcrosst és Oxenhamet - kulcsolta össze remegő kezét Bloomfield. -Tudom, hogy azt mondják, Ringcrosst baleset érte, Oxenham pedig öngyilkos lett, de ez nemigaz. Ezt az üzenetet kaptam.Egy összehajtott papírlapot nyújtott át Prudence-nek, aki elolvasta a rajta álló rövid üzenetet:Liliian halála meg lesz bosszulva.- Honnan kapta ezt? - kérdezte Prudence.- Tegnap találtam az íróasztalomon. Csak ő tehette ide. Küldje el innen! Hagyjon engembékén!- Ön szerint mit kellene tennem?- Lépjen vele kapcsolatba. Mondja meg neki, hogy amennyi részem volt a történtekben,azért én már megfizettem.- Nehéz lesz meggyőzni arról, hogy érje be ennyivel - nézett a férfira Prudence. - Végtéreis ön él, ő pedig már halott.- Ez nem tisztességes! Én hozzá se nyúltam! , - De végignézte, hogy mit tesznek vele atöbbiek. És maga is megtette volna, ha Lillian nem ugrik ki.- Nem érdemlem meg, hogy a szelleme halálra hajszoljon. Mondom, hogy mármegfizettem.- Szerintem bölcsen tenné -szólalt meg jeges hangon Sebastian -, ha egy időre itt hagyná avárost.- Mit érnék vele? - fordította Sebastianra riadt tekintetét Bloomfield. - A lány kísérlete mármegtalálta Ringcrosst és Oxenhamet. Engem is meg fog találni bárhová menjek is.Prudence Sebastianra nézett. Bizonyára azt akarja hogy Bloomfield utazzon el Londonból.- Nekem is az a véleményem - mondta -, hogy van rá esélye, hogy a szellem átmenetilegszem elől veszíti, ha még ma elutazik.- És ne mondja meg senkinek, hová megy. Még a házvezetőnőjének se - figyelmeztetteSebastian.
- Nem értik - ingatta tanácstalanul a fejét Bloomfield. - Azt akarom, hogy Lady Angelstonelépjen érintkezésbe Lillian szellemével. Mondja meg neki, hogy rajtam már bosszút állt.- Időbe telik, míg módot találok a kapcsolatfelvételre - válaszolta Prudence. - Azilyesmihez nagy körültekintés és sok-sok tervezés kell. Angelstone-nak igaza van. Az lesz alegjobb, ha átmenetileg itt hagyja a várost.- Nem szeretek utazni - siránkozott Bloomfield. - Még a házat is ritkán hagyom el.Szorongást kelt bennem. Idegbeteg vagyok, ahogy már említettem önöknek.- Határozottan az az érzésem, hogy ha nem utazik el a lehető leghamarabb, sokkalsúlyosabb lesz az állapota - mondta Sebastian.- Legközelebb értem jön el, ugye? - kérdezte a rémülettől tágra nyílt szemmel Bloomfield.- Nagyon valószínű - felelte könnyedén Sebastian.- Angelstone-nak feltehetőleg igaza van - sietett csatlakozni Prudence is. - Természetesensehol sem garantálhatom a biztonságát, végtére is egy kísérteiről van szó. De meg vagyokgyőződve róla, hogy ha nyomban elutazik a városból, és a világon senkinek sem árulja el,hová megy, akkor tehetek valamit az érdekében.- És ezalatt kapcsolatba lép Lillian szellemével? Beszél vele? - nézett rá reménykedveBloomfield.- Ha találkozom vele, feltétlenül szóba hozom ezt az ügyet - ígérte Prudence.- Jól van - tápászkodott fel nagy keservesen Bloomfield. - Máris hozzákezdek az utazáselőkészületeihez. Hálás vagyok önnek, Lady Angelstone. Nem tudom, ki máshozfordulhattam volna.- Nagyon bölcsen tette, hogy a feleségemtől kért tanácsot - szólt Sebastian. - E térenbokros tapasztalatai vannak. Mi pedig - fogta karon Prudence-t - indulhatnánk is. Sok dolgodvan, Bloomfield pedig mihamarabb utazni szeretne.Prudence szó nélkül hagyta, hogy Sebastian átkormányozza a íimlomokkal teleszórt, sötétkönyvtárszobán, és csak az ajtóból pillantott még egyszer hátra. Bloomfield az íróasztalamögött állt, és rémült pillantással meredt a lámpába.Sietve átvágtak a halion, s a házvezetőnőt meg sem várva kiléptek a házból a hűvösnapfénybe.- Mondd meg nekem, drágám - kérdezte Sebastian, miközben felsegítette feleségét akocsiba -, mit fogsz mondani Lillian szellemének, ha sikerül beszélned vele?Prudence hevesen megmarkolta a retiküljét, s azt válaszolta:- Megmondom neki, hogy szerintem teljes joggal áll bosszút „az erény fejedelmein”, csakszerencsét tudok kívánni hozzá. És azt is megmondom, hogy Jeremy nagyon szerette, és ő isazt akarja, hogy a halála legyen megbosszulva.- Helyes - mosolygott fagyosan Sebastian a szemben lévő ülésen. - Csak egy baj van.Valahogy az az érzésem, hogy Ringcross és Oxenham halála mögött nem Lillian szelleme áll.- Sejtettem, hogy ez a véleményed, amikor azt tanácsoltad Bloomfieldnek, hogy utazzon ela városból - sóhajtott nagyot Prudence. - Őt akarod ezzel védeni? Azt akarod, hogy tűnjön elegy időre, hogy ne tudja zsákmányul ejteni az, aki már megölte Ringcrosst és Oxenhamet?Miért nem figyelmezteted Curlinget is?- Nem izgat különösebben, ha akár Bloomfíeldet akár Curlinget megölik. Az erény mindenfejedelme megérdemli, hogy beteljesedjék rajta Lillian átka. De el akarom távolítaniBloomfíeldet az útból, hogy kényelmesen átkutathassam ezt a mauzóleumot.Ez a bejelentés elterelte Prudence figyelmét a saját haragjáról, és ismét előtérbe állította anyomozást.- Át akarod kutatni a házát?- Legalábbis a könyvtárszobát. Bloomfield a jelek szerint a lány halála óta eltelt háromévben semmit sem dobott ki. Érdemes lesz végignézni, mi minden gyűlt össze az asztalán.- Veled megyek.
- Page 1 and 2:
Amanda QuickBukott AngyalA fordít
- Page 3 and 4:
- A legkevésbé sem valószínű.
- Page 5 and 6:
- Hogyan szándékozik megakadályo
- Page 7:
- Értem - mondta Prudence elszorul
- Page 10 and 11:
- Hiszem, hogy ön olyan nő, aki t
- Page 12 and 13:
Gondolatban tovább kalandozott Pru
- Page 14 and 15:
Merőben szokatlan volt, hogy ők k
- Page 16 and 17:
3- Hogy mit tudok Angelstone-ról?
- Page 18 and 19:
- Jó napot! Iszik teát? - emelte
- Page 20 and 21:
- Meséljen el mindent ezekről a k
- Page 22 and 23:
- Ha felidézi alkunk feltételeit,
- Page 24 and 25:
- Ó, milyen szörnyű lehetett ön
- Page 26 and 27:
- Nincs hely!Prudence nagyon is ér
- Page 28 and 29:
5- Bocsánat, hogy ezt mondom, uram
- Page 30 and 31:
- Tessék? - tátotta el a száját
- Page 32 and 33:
másik, az övéhez nagyon hasonló
- Page 34 and 35:
- Ne olvassa a fejemre a saját sza
- Page 36 and 37:
helyzete nem veszélytelen. Bár it
- Page 38 and 39:
- Nem gondolja, hogy a szórakoztat
- Page 40 and 41:
Kiütötte a szellem kezéből a t
- Page 42 and 43:
7Whistlecroft nagyot trombitáit pi
- Page 44 and 45:
Félóra múlva, amikor belépett a
- Page 46 and 47:
- Két okból - felelte halvány mo
- Page 48 and 49:
- Méltányolom a család nevéért
- Page 50 and 51:
- Ne terelje el a szót erről az
- Page 52 and 53:
8- Bocsássanak meg, uraim, de azt
- Page 54 and 55:
És hamiskártyázással sem vádol
- Page 56 and 57:
- Meneküljön! - kezdte rá a legd
- Page 58 and 59:
- Van benne valami? - lépett köze
- Page 60 and 61:
- Mondom, hogy nem ő - hunyorgott
- Page 62 and 63:
- Drágám - mondta gúnyos oldalpi
- Page 64 and 65:
Sebastian elengedte az ágy lábát
- Page 66 and 67:
- Hát... - nyelt egy nagyot Pruden
- Page 68 and 69:
10- Na, Angelstone, hogy tetszik a
- Page 70 and 71:
- Van egy kis elintéznivalóm!- Ez
- Page 72 and 73: - Szeretném megkérdezni, uram - s
- Page 74 and 75: - Hogy az imént azt mondta Angelst
- Page 76 and 77: - Szent ég! - súgta Prudence. - M
- Page 78 and 79: - Bizonytalannak látszol, Sebastia
- Page 80 and 81: - Tudtam - kiáltotta elégedetten
- Page 82 and 83: - Nem leszek a bosszúállásod esz
- Page 84 and 85: előlem sohasem lesz rendes grófn
- Page 86 and 87: - Először is mert semmi olyat nem
- Page 88 and 89: 13Még aznap este, később, amikor
- Page 90 and 91: - Megjegyzést? Kitől? - kérdezte
- Page 92 and 93: - Lépésről lépésre kell haladn
- Page 94 and 95: Nem lepte meg, hogy a kaput nyitva
- Page 96 and 97: A pisztoly centiméterekre feküdt
- Page 98 and 99: - Nem olyan nehéz másolatot kész
- Page 100 and 101: - Egy jómódú kereskedő egyetlen
- Page 102 and 103: - De igaz - vetett Jeremy gúnyos p
- Page 104 and 105: elfelejtetted, hogy legutóbb kéts
- Page 106 and 107: - Javasolni szeretném, asszonyom,
- Page 108 and 109: - Mi az ördög folyik itt? - kérd
- Page 110 and 111: - Nincs is miért tovább maradnom
- Page 112 and 113: - Csak feldühített, hogy sértege
- Page 114 and 115: A legkevésbé sem szerette volna f
- Page 116 and 117: Curling azonban már nem volt olyan
- Page 119 and 120: 17Másnap reggel, amikor Sebastiann
- Page 121: férje ragaszkodott hozzá, hogy ma
- Page 125 and 126: Két óra is elmúlt már, mire Seb
- Page 127 and 128: - Itt nincs helye a gúnyolódásna
- Page 129 and 130: - Őlordsága csak egy órája ért
- Page 131 and 132: - Nekem elég annyi, ha még ma dé
- Page 133 and 134: - Senkinek semmi oka, hogy ezen fen
- Page 135 and 136: - Valakinek muszáj lesz kézbe ven
- Page 137 and 138: - Nyugalom. Jó állapotban lesz, m
- Page 139 and 140: De mielőtt mozdulhattak volna, kit
- Page 141 and 142: - Kezdettől fogva tudtam - kuncogo
- Page 143 and 144: - Bár te is ismerhetted volna az