Amanda Quick Bukott Angyal

A legkevésbé sem szerette volna folytatni azt a beszélgetést, melyet Bioomfield levelénekérkezése szakított félbe. Maga sem tudta, miért fél tőle, csak annyit tudott, hogy nem szeretné,ha Prudence további kérdéseket szögezne neki azzal kapcsolatban, hogy miért folytatja továbba nyomozást.Eddig hagyta, hadd higgye azt, hogy szórakoztatja a dolog, ő azonban tudta, nem ez ateljes igazság. Valójában arról volt szó, hogy Prudence olyan fontossá vált a számára, amivelhihetetlen hatalmat szerzett fölötte. Sebastian érezte, hogy szinte bármit megtenne a kedvéért.És ez aggodalommal töltötte el.Ama Saragstan-hegyi ködös hajnal óta érzelmileg senkinek sem volt igazán hatalmafölötte. Jégfalat épített minden fenyegetés elé, amelynek hidegsége mindmostanáig megvédte- de tudta, hogy valahol belül már megindult az olvadás. Annak a napfénynek volt ilyenármányos hatása, mely Prudence-szel költözött be az életébe.Sebastian emésztő vágyat érzett e melegség után, ugyanakkor félt is tőle. Tudta, nagyon islehetséges, hogy ha a benne lévő jégtömb végképp elolvad, kiderülhet, hogy nincs semmi, amiaz üressé vált helyet tölthetné.De miközben rettegett attól a fekete semmitől, ami a mostani hidegség helyébe léphet,égett a vágytól, megtudia, mit érez iránta Prudence, Meg kellett tudnia, hogy van-e valamimélyebb érzés a közös érdeklődésen és szenvedélyen kívül, ami hozzáköti a lányt.Vajon eljön-e az az idő, amikor Prudence szerelemmel tudja őt szeretni?Sebastian nem sokkal éjfél előtt lépett ki a klub kártyaszobájából. Az elmúlt három órátabban a remény, ben whistezte végig becsípett klubtársaival, hogy megtud valami hasznosatRingcrossról és Oxenham-ről. A halálesetekkel kapcsolatban volt is bőven szóbeszéd, de agyilkosság szót senki sem ejtette ki. „Az erény fejedelmeiről” sem beszélt senki. Mindentegybevéve, elvesztegetett órák voltak.- Ó, szóval itt vagy, Angelstone - ballagott oda Garrick a kandalló előtt álló Sebastianhoz. -Nem volt szerencséd? - intett fejével a kártyaszoba felé.- Egy kevés - rándította meg a vállát Sebastian. -Ezer fontot nyertem Evanstól, s ha nemunom meg, még jóval többet is nyerhettem volna. Olyan részeg volt, hogy alig tudta kézbentartani a lapokat.Csak most jutott eszébe, hogy még nem is mesélt a legutóbbi esetéről. Nyomban rá is jött,hogy miért nem. Először is, mert a nyomozás során egy Fleetwood neve is szóba került, ésmagától is tudta, hogy Prudence nem szeretné, ha kívülállókkal is megvitatná az ügyet. Amiazt illeti, nem is állt szándékában; ha tetszik, ha nem, ez családi ügy volt.A másik ok, amiért nem beszélt Garrickkel a nyomozásról, az volt, hogy már nem igényeltbizalmas barátot. Ott volt neki Prudence.- Ha már a részegségnél tartunk, ott jön Curling-szólt halkan Garrick. - Alig áll a lábán.- Nem sűrűn látni így - jegyezte meg Sebastian.- Legutóbb körülbelül három hónapja láttam ilyennek - mesélte Garrick, s a tűz fölé tartottaa kezét. - Egy átvedelt éjszakát fejeztünk be a kártyaasztal mellett. Sok mindenre nememlékszem belőle, de ügy rémlik, ő éppolyan részeg volt, mint én.- Azt hiszem, én is emlékszem arra az estere -mondta Sebastian, miközben azt figyelte,hogyan próbál Curling nagy üggyel-bajjal leereszkedni egy székbe. - Másnap reggel közöltedvelem, hogy egy időre abbahagyod az ivást.- Esküszöm neked, Angelstone, soha többé nem akarok abba az állapotba kerülni, mintazon az éjszakán. Nem jó érzés, hogy nem tudok visszaemlékezni arra, amit mondtam vagytettem. És azt a rosszullétet sem kívánom még egyszer, amit másnap reggel éreztem,- Azt mondod, aznap éjjel Curling is hasonló állapotban volt?- Igen. Mindkettőnket a kocsisa szállított haza -mondta mélységes önutálattal Garrick.- Bocsáss meg, de beszélnem kell vele pár szót.